Vörösmarty Mihály: BÚCSÚ
BÚCSÚ
Szép Etelka, kit szivembe
Nem mulólag vettelek be,
Kit nem csalfa gondolattal,
Nem, sebes lángindulattal
Szép Etelka, halld utolszor,
Amit sóhajt e csekély sor:
Nem szerelmet kérek, ó már
Vége annak, más dolog vár,
Annak, aki évek olta
Várt, remélt, s hogy ez megcsalta
Kínos édes szenvedéssel,
Hasztalan hű érezéssel
Búcsut venni szabad annak,
Mindenek ha elmaradnak,
Búcsut venni nem tilos.
Inkább válnám életemtől,
Elszakadnék en szivemtől,
Poklot érted megkerülném,
Minden jómat eltemetném
Mégis el kell mennem immár,
Kedvedet nem lelhetem már,
Isten hát veled szerelmem!
Légy te boldog énhelyettem,
Szép szemednek szép sugárán
Jó szivednek gyenge halmán
Mint kis parton szép virágszál
Csínosan terűlt gyöpön áll,
Hol fejét a harmat árja
Kis tövét futó hab járja;
Szellő játszik fürteivel,
Szép verőfény kebelével,
A vidámság, boldog érzés
Közt ne lepjen gyászos végzés,
Én ki látom a jövendőt,
Érzem a búban veszendőt,
S majd ha élni már meguntam,
Halni mégis nem kivántam
És nem érdemlett bajomban,
Gyógyíthatlan bánatomban
Az lesz édes gondolatom,
Ha szivemből kívánhatom,
Hogy kit oly heven szerettem,
Százszor boldog légy helyettem.
Nem mulólag vettelek be,
Kit nem csalfa gondolattal,
Nem, sebes lángindulattal
| Vesztemig kedveltelek, |
Amit sóhajt e csekély sor:
| Légy áldott! isten veled! |
Vége annak, más dolog vár,
| Búcsut venni rettegek. |
Várt, remélt, s hogy ez megcsalta
Kínos édes szenvedéssel,
Hasztalan hű érezéssel
| Mégis érted, érted ég, |
Mindenek ha elmaradnak,
Búcsut venni nem tilos.
Inkább válnám életemtől,
Elszakadnék en szivemtől,
Poklot érted megkerülném,
Minden jómat eltemetném
| Inkább, mint elhagyjalak. |
Kedvedet nem lelhetem már,
| Haldokol reményem is. |
Légy te boldog énhelyettem,
| Boldogabb mint én valék. |
Jó szivednek gyenge halmán
| Bánatok ne üljenek. |
Csínosan terűlt gyöpön áll,
Hol fejét a harmat árja
Kis tövét futó hab járja;
Szellő játszik fürteivel,
Szép verőfény kebelével,
| Akkép folyjon életed. |
Közt ne lepjen gyászos végzés,
| Bút ne szűljön örömed. |
Érzem a búban veszendőt,
| Elfogadom sorsomat, |
Halni mégis nem kivántam
| S élni, halni nem tudok, |
Gyógyíthatlan bánatomban
| Elvadulva bujdosom, |
Ha szivemből kívánhatom,
Hogy kit oly heven szerettem,
Százszor boldog légy helyettem.
| Boldogabb, mint én valék. |
Börzsöny, 1823
