Vörösmarty Mihály: (IFJÚ, LEÁNY)
(IFJÚ, LEÁNY)
1
IFJÚ
LEÁNY
| Vesszen el a hűség tapodója, törüld ki alakját; |
| Aki hived, kedveld, aki lemonda, feledd! |
| Hagyj; ki feledni tanít, maga is tud lenni felejtő. |
| És soha hű szerető nem lehet, aki felejt. |
2
IFJÚ
LEÁNY
IFJÚ
| Ily, későn s egyedűl oh lányka hová viszen útad? |
| Ód magad, elvesz az éj, s csillagi sorba emel. |
| Bár tenné, ragyogó lennék, s kék völgyi virágra |
| Szép harmat gyöngyöt sírna le égi szemem. |
| Az legalább mikor eljőnék a fátyolos éjjel, |
| Hívem lenne talán, s visszamosolygna reám. |
| Oh mért nem vagyok én a völgynek gyenge virága? |
| Kék ölem a gyönggyel visszamosolygana rád, |
| S mindaddig szomorúságban kis száron epednék, |
| Míg hozzám örökös búm nem idézne alá. |
| Akkor örültömben megszünném lenni virágszál |
| S téged csillagomat kötne szivemre karom. |
3
IFJÚ
LEÁNY
IFJÚ
LEÁNY
IFJÚ
LEÁNY
IFJÚ
LEÁNY
| Búsnak kellene oh nevetőke Olívia lenned; |
| Mert minden kedvem vég temetője te vagy. |
| Oh ne sokald e kis vígságomat ifju, s ne vádolj, |
| Hogy vigságomban gyász temetődre találsz. |
| Víg vagyok, és szomorú, mint a sír zsenge tavaszkor. |
| Künn tavasz éke virít, benn telek árnya borong. |
| Igy te ha jól értlek, bel lángtól szinte beteg vagy |
| S ép rózsáid alatt bujdosik a szerelem. |
| Nincs szerelem többé, s e szív rideg álmait őrzi, |
| Melyeken a multnak gyenge világa remeg. |
| Nem hiszek a szónak; szemeid szép hangja beszélőbb, |
| Ebben az égő szív tűköre másra mutat. |
| El ne gyötörj, titkom mélyen van zárva magába. |
| Vesztő szív örömest zárja, nem oldja baját. |
| Gyenge virág s máris vesztettél volna leányka? |
| Vajmi korán van még vesztened, égned elég. |
| A szerelem ragadó szélvész, ha nem őrözi hűség. |
| Vesszek-e hűtelenért szélveszek árjaiban? |
1828 első fele
