Vörösmarty Mihály: SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI
SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI
A harc kitört, a harc lefolyt;
Két bajnok úrfiak,
Szilágyi s Hajmás, Sztambulon
Rabságba juttanak.
"Rabság! nehéz lánc! hős karom,
Miért nem vagy te szabadon!"
Két bajnok úrfiak,
Szilágyi s Hajmás, Sztambulon
Rabságba juttanak.
"Rabság! nehéz lánc! hős karom,
Miért nem vagy te szabadon!"
Csak ebben agg, csak ezt nyögi
Hajmási láncain;
De társa dall, s bút édesít
Enyelgő húrjain:
"Ma éve honn vigan valék,
Most rab, leláncolt martalék!"
Hajmási láncain;
De társa dall, s bút édesít
Enyelgő húrjain:
"Ma éve honn vigan valék,
Most rab, leláncolt martalék!"
"Ma születésem napja van:
Szép húgom, köztetek,
És agg apám, és agg anyám,
Nem örvendezhetek.
Ma éve honn vigan valék,
Most rab, leláncolt martalék!"
Szép húgom, köztetek,
És agg apám, és agg anyám,
Nem örvendezhetek.
Ma éve honn vigan valék,
Most rab, leláncolt martalék!"
Császárleány ezt hallja fenn,
Szép Leila egyedűl;
Szánat sohajt el ajkain,
Szemében szánat űl;
És amit lát, és amit hall,
Ah mind szerelmi vágyra csal.
Szép Leila egyedűl;
Szánat sohajt el ajkain,
Szemében szánat űl;
És amit lát, és amit hall,
Ah mind szerelmi vágyra csal.
Az est s az éj jő, s álma nincs.
Haj! ébren álmodik;
Ágyát mosolygó fájdalom
S kétes remény vetik.
Szemérme hű; de szerelem
Suttog: szép Leila! jer velem.
Haj! ébren álmodik;
Ágyát mosolygó fájdalom
S kétes remény vetik.
Szemérme hű; de szerelem
Suttog: szép Leila! jer velem.
Mély a fogolynak lakhelye
Setét falak között;
Fénylő teremből a leány
Most abba költözött.
Sugár leány, ah szép leány!
Szebb négy világon nincs talán.
Setét falak között;
Fénylő teremből a leány
Most abba költözött.
Sugár leány, ah szép leány!
Szebb négy világon nincs talán.
"Hitedre azt ha mondanád,
Hős ifju, hogy szeretsz,
Megoldanám e láncodat,
Kit búsan méregetsz;
S szép hon felé hős karodon
Mennék veled hű hajadon."
Hős ifju, hogy szeretsz,
Megoldanám e láncodat,
Kit búsan méregetsz;
S szép hon felé hős karodon
Mennék veled hű hajadon."
"Ölellek" hős Szilágyi szól:
"Oh lány, te égi szem!
Csak amint hozzád hű leszek,
Úgy áldjon istenem.
Szép honban virrad hajnalom,
Szép hon felé visz hős karom."
"Oh lány, te égi szem!
Csak amint hozzád hű leszek,
Úgy áldjon istenem.
Szép honban virrad hajnalom,
Szép hon felé visz hős karom."
Titkon szerződik a leány,
Arany nyit zárakat,
Kihozza rabság mélyiből
Vitézlő ifjakat;
Ólban három mént váltanak,
S lovat, lovászt lesujtanak.
Arany nyit zárakat,
Kihozza rabság mélyiből
Vitézlő ifjakat;
Ólban három mént váltanak,
S lovat, lovászt lesujtanak.
Éjfélben és éjfél után
Oly bús, oly néma az út;
Két hős közt holdnál a leány
Sebes-rohanva fut;
"Atyám, atyám! ne várj reám,
A szép magyar föld lesz hazám."
Oly bús, oly néma az út;
Két hős közt holdnál a leány
Sebes-rohanva fut;
"Atyám, atyám! ne várj reám,
A szép magyar föld lesz hazám."
Harmincadon s vámok között
Az ifjak mennek át;
Pogány mez rajtok, nyelvökön
Hordják pogány szavát.
"Hová, hová török vitéz,
S te fénysugár, te gyönge kéz?"
Az ifjak mennek át;
Pogány mez rajtok, nyelvökön
Hordják pogány szavát.
"Hová, hová török vitéz,
S te fénysugár, te gyönge kéz?"
"Szerencsekísértők vagyunk,
Szerencse jár velünk,
Az egri farkasok közé
Csatára készülünk."
Felelnek ők; de Leila fél,
Remeg mint parton nyárlevél.
Szerencse jár velünk,
Az egri farkasok közé
Csatára készülünk."
Felelnek ők; de Leila fél,
Remeg mint parton nyárlevél.
Sztambul felől bús hír repűl,
Zendűlnek vámosok;
De küzdve két ifjú halad,
Utat nyit kardvasok.
"Végy jó reményt, szép hajadon!
Magyar kar áll őrt pártodon."
Zendűlnek vámosok;
De küzdve két ifjú halad,
Utat nyit kardvasok.
"Végy jó reményt, szép hajadon!
Magyar kar áll őrt pártodon."
Csaták között a pálya fogy.
Még nem fogy a csata;
Fölkél a hírre vajdaság,
Jön villogó hada:
Vajdák utól, vajdák körűl,
Futással út nem rövidűl.
Még nem fogy a csata;
Fölkél a hírre vajdaság,
Jön villogó hada:
Vajdák utól, vajdák körűl,
Futással út nem rövidűl.
Mint párduc a két ifju küzd,
A villámkard peneg,
És, isten úgy akarta, itt
A vajdák estenek.
Szigetben sírva Leila vár,
Mint árva fészken kis madár.
A villámkard peneg,
És, isten úgy akarta, itt
A vajdák estenek.
Szigetben sírva Leila vár,
Mint árva fészken kis madár.
Ő sírva így panaszkodik:
"Egek, mi puszta hely!
Nagy búmmal e vadonban ah
Hová bujdossam el?
Miattam most a hős szivek
Vajdák vasán elvérzenek;
"Egek, mi puszta hely!
Nagy búmmal e vadonban ah
Hová bujdossam el?
Miattam most a hős szivek
Vajdák vasán elvérzenek;
De meghalok hős ifjakért;
Sírhalmom e határ,
És síratóim farkasok
S lesz dúló vad madár.
Atyám, atyám! ne várj reám,
Bűnért setét föld lesz hazám."
Sírhalmom e határ,
És síratóim farkasok
S lesz dúló vad madár.
Atyám, atyám! ne várj reám,
Bűnért setét föld lesz hazám."
Siralmi közt a gyönge lányt
Hős ifjak így lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv
Örömre változik.
Mint ifju repkény kerti fán,
Szilágyi karján csügg a lány.
Hős ifjak így lelik,
És gyöngyre a köny, a keserv
Örömre változik.
Mint ifju repkény kerti fán,
Szilágyi karján csügg a lány.
Szigetből a leányt viszik
Magyar határ elé,
Zugó Dunának partjain
Megy útok fölfelé,
S alattok a vész mezején
Tajtékot túrva vág a mén.
Magyar határ elé,
Zugó Dunának partjain
Megy útok fölfelé,
S alattok a vész mezején
Tajtékot túrva vág a mén.
Setéten most Hajmási szól:
"Itt a magyar határ;
Bajtárs megállj! nem érhet itt
Török hatalma már.
Víjunk meg ketten, s a leány
Azé legyen, ki győz csatán."
"Itt a magyar határ;
Bajtárs megállj! nem érhet itt
Török hatalma már.
Víjunk meg ketten, s a leány
Azé legyen, ki győz csatán."
"Nem úgy, vitéz felem! nem úgy!"
Szilágyi válaszol:
"Van nőd honn, van két szép fiad,
Te meg nem válhatol."
És sír a lány: "ah engemet
E bajvivástok eltemet."
Szilágyi válaszol:
"Van nőd honn, van két szép fiad,
Te meg nem válhatol."
És sír a lány: "ah engemet
E bajvivástok eltemet."
De Hajmás nem szól, bősz eszén
Felfordul a világ;
S kezdődik a gyász ütközet:
Magyar magyarra vág.
Két villám így csap össze fenn.
Hajmási eldől véresen.
Felfordul a világ;
S kezdődik a gyász ütközet:
Magyar magyarra vág.
Két villám így csap össze fenn.
Hajmási eldől véresen.
,,,Sokáig hőslakodban élj,
Óh bajtárs, boldogúl;
Bünömmel én itt elveszek,
S honn nőm, fiam busúl."'
Szól s mint az elzugott vihar,
Hamvába száll a büszke kar.
Óh bajtárs, boldogúl;
Bünömmel én itt elveszek,
S honn nőm, fiam busúl."'
Szól s mint az elzugott vihar,
Hamvába száll a büszke kar.
Ott ketten a haló fölött
Hüséget eskenek,
S a rabkötél, a bús csaták
Örömre fejlenek.
Török virág, magyar kebel:
Ez hő, az rajta hervad el.
Hüséget eskenek,
S a rabkötél, a bús csaták
Örömre fejlenek.
Török virág, magyar kebel:
Ez hő, az rajta hervad el.
1828. július 19.
