Vörösmarty Mihály: PUSZTA CSÁRDA
Gólya jár rá, nagy kelepes.
Ha én gólyamadár volnék,
Ilyen házra nem is szállnék.
Bele jár az istennyila,
A forgó szél dúdol rajta,
Boszorkánytánc van alatta.
Ki van itthonn, ha beteg is?
Ki hoz nekem bort eleget,
Piros lánytól hókenyeret?
Szomjam ellen borral telem,
S ha felindít a szerelem,
A szép leányt megölelem.
Csak az egy gólya kelepel:
Útra készűl az is szegény,
Nem ülhet a ház tetején.
Tisza ide nem messze van,
A Tiszában megitatok,
A Dunáig meg sem állok.
Gözűtanya, denevérház!
Hordjon el az őszi zápor,
Mért nincs benned egy ital bor.