A levél.
A levél.
A növények levelei különböző munka vagy feladat végezésére hivatvák. A legtöbb esetben valamely részök kiterült lemez, melylyel a levegőből felveszik a gázalakú széndioxidot és zöld festékük (a klorofil) segélyével czukrot, keményítőt, szóval a növényi testet alkotó anyagokat készítenek, és a melylyel a növények felesleges vizöket elpárologtatják. Vannak azonban levelek, melyek még más feladatot is teljesítenek. Valamennyinek közös tulajdonsága, hogy a szárnak valamely csomóján van elhelyezve. A leveleket a teljesítendő feladat és a száron való elhelyezés szerint különböztetjük meg és csoportosítjuk. A száron alulról felfelé haladva a következő leveleket különböztethetjük meg: 1. szíklevelek; 2. allevelek vagy pikkelylevelek; 3. lomblevelek; 4. fellevelek vagy murvák, és a virágban a viráglevelek.
Valamennyit egyazon száron ritkán találni egyszerre együtt; sőt némely növényen csak egyféle levelet, pl. pikkelylevelet találni, mint pl. több élősködő növényen.
A kifejlődött levélen három részt különböztetünk meg: a hüvelyt, a nyelet és a lemezt. Ezek a részek a különböző leveleken igen különböző módon fejlődnek ki.
A szík- vagy csiralevelek már a növények magvában lévő csirán megvannak és a szerint, a mint egy vagy két szíklevél fejlődik, a növényt egyszíkünek vagy kétszíkűnek mondjuk. Vannak növények, melyeknek 6–12 szíklevelök fejlődik (fenyők).
A sziklevelek egy része vastag húsos (bab, tölgy, mandula) más része vékony és csírázás után lomblevélszerűvé válik (hárs).
Az allevelek vagy pikkelylevelek rendszerint a levélhüvelynek megfelelő részből alakulnak. Feladatuk a növény testének megvédése a külső behatásoktól. Ilyen allevelek a rügypikkelyek, melyek rendszerint kemények, vaskosak, gyakran bőrneműek és nem zöldek; némelyiké meg is húsosodik és tartaléktáplálék fölraktározására szolgál (hagyma).
Az allevelek feladatuk teljesítése után lehullanak, ezért találni ritkán a fák rügyéből fejlődött hajtás tövén. Más csoportbeli levelek is ölthetnek pikkely alakot, de ezek helyzetüknél fogva a megfelelő csoportba tartoznak; lehetnek pl. pikkelyalakú lomblevelek (nyúlárnyék).
A lomblevél.
A száron található levelek sorában a legfejlettebbek és legváltozatosabb alakúak a lomblevelek. Teljes kialakulásában, mint pl. az Ernyősök legtöbbjén (183. kép), jól megkülönböztethető a levél legalsó része, melylyel a szárhoz csatlakozik, a hüvely, a rákövetkező nyél, és végre a nyél csúcsán álló lemez.
E részek közül egyik-másik nem fejlődik ki és így hiányzik. Leggyakrabban marad el a hüvely, legritkábban a lemez, pl. a leveletlen lednek levelein. Ha a nyél hiányzik, a levél ülő (555-ik kép).
A hüvely a levélnek többé-kevésbbé csőszerüleg kifejlődött része, mely a szárat a csomó felett körülfogja. Szélei összenőhetnek és a hüvely zárt csővé alakúl (sás), vagy pedig szélei csak egymásra borúlnak és így a hüvely hasadt (pázsitfüvek), vagy végül csak kiszélesedő és csak alsó részével fogja félig meddig a szárat körül (Ernyősök). Sok esetben a hüvely módosulhat sőt át is alakulhat. A hüvely ilyen módosulása a kürt és a pálha.
A kürt a levél alapja, illetőleg a levél nyele alapja fölé helyezkedett, többnyire hártyás zárt cső, melynek szélei vagy fogasak vagy rojtosak, sőt sokszor egészében is meghasadozott (sóska, keserűfű).
A pálhák (melléklevelek) a levélhüvely módosulásából keletkeznek, és a levélnyél töve két oldalán két-két pikkely, vagy lomblevél-alakú lemez alakjában jelennek meg. Néha igen aprók és az éles szemű ember figyelmét is kikerülhetik, néha azonban nagyok (borsó). Sokszor csak arra valók, hogy a rügyben, bimbóban levő virágokat megóvják (tölgy, bükk) és kifeslésökkor lehullanak. A rózsán, lóherén a levélnyélhez vannak nőve két oldalról; néha együvé is nőhet a kettő (boglárfa). Sok esetben pedig egyáltalán nem fejlődnek ki.
A pálhák tövisekké is módosulhatnak, mint pl. az ákáczon, a levél töve két oldalán.
Ha a levélnyél hiányzik, a lemez közvetetlenül a hüvelyen foglal helyet (sásfajok); a pázsitfüvek lemezének vállán kiemelkedő nyelvecske a hüvely pálhaszerű csúcsának tekintendő. Sok virág szirmán is megtalálható (szegfűfélék).
A levélnyél többnyire hengeres szál, de van szegletes, lapos (nyár), felső részén bemélyedt, csatornás (náspolya). Lehet a nyél szárnyas, ha keskeny lemezzel van szegélyezve, de lehet egészen lemezszerű is, a midőn a hiányzó lemezt is pótolja (kacstalan lednek 422. kép).
A lemez a lomblevél legjelentékenyebb része. Megkülönböztetjük a lemez csúcsát (hegyét), élét és vállát (vagyis a lemez alapját), továbbá a lemez felső felületét (színét, háti oldalát) és az alsó felületét, fonákát (hasi oldalát), melyek együttesen határolják a lemez testét.
A lemez rendesen részarányos, de vannak levelek, melyek nem részarányosak; ezek a ferde levelek (hárs, szil).
A levél csúcsa lehet hegyes (233. kép), kihegyezett (79. kép), tompa (77. kép), lekerekített (194. kép), csonka (110. kép), kicsipett vagy csorba (XXVIII. 6.), ilyenkor gyakran szálkahegyű (418. kép).
A lemez válla vagy alapja lehet szíves (125. kép), ferde (XV. 4.), egyenes (LX. 4.) ékalakú (LIX. 3.), nyélrefutó (X. 3.), ha a nyél két oldalán folytatódik, szárrafutó (L. 1.), ha a lemez alapján túl a száron lefelé folytatódik; füles (115. kép) ha szíves vállának kétfele a nyéltől eláll.
A lemez alakja lehet kerek (XI. 3.), kerekded (XIX. 2.), kerülékes (XV. 4.), tojásalakú (191, kép), visszás tojásdad (285. kép), szíves (104. kép), visszás szíves (XXVIII. 6.), háromszögletű (XVI. 1.), rhombos (VII. 5.), vesealakú (131. kép), nyilas (XVI. 1.), dárdás (115. kép), hosszúkás (103. kép), lándsás (107. kép), szálas (minden pázsitfű levele), tűalakú (erdei fenyő), áralakú (boróka), kardalakú (nőszirom).
Éle lehet ép, ha rajta semmiféle bemetszés nincsen; legfeljebb elálló szőrszálak állnak rajta, a mikor a lemez pillás.
Ha az éle, illetőleg a széle kissé be van metszve, de a bemetszés a lemez felének külső harmadáig nem terjed, lehet fűrészes (csipkerózsa), ha a bemetszés és a kiemelkedés szegletes, csipkés (131. kép), ha a bemetszés szegletes, a kiemelkedés pedig íves, fogas (114. kép) ha a bemetszés íves és a kiemelkedés hegyes. A bemetszésnek mind a három módja lehet apró, nagy, finom, durva, sőt lehet kétszeres és kevert is, pl. csipkésen fűrészes.
E három esetben maga a levél lemeze még ép, osztatlan. Osztott levél általában az, a melynek féllemeze a szélén, illetőleg külső harmadán túl kisebb-nagyobb mértékig be van metszve, részletekre osztva. A bemetszés foka szerint megkülönböztetjük a hasadt levelet, melyen a bemetszés alig ér a féllemez feléig (287. kép.), az osztott levelet, melyen a bemetszés túl ér a féllemez felén (331. kép) és a hasogatott (szeldelt, szabdalt) levelet, melyen a bemetszés majd egészen a levél közepéig ér, úgy hogy sokszor csak alig észrevehető lemez-szegély kapcsolja össze a lemez részeit (fecskefű). A hasadt levél részeit hasáboknak, vagy még inkább karéjoknak, mondjuk és a hasadt levelet karéjosnak, az osztott levél részeit részeknek, a hasogatott levélét pedig szeleteknek vagy sallangoknak mondjuk. A bemetszések és a részek különböző viszonyai szerint még más elnevezéseket is használunk; így öblösen karéjos a levél, ha a bemetszések öblösen ívesek (tölgy), kaczuros, (agyaras) ha a részek nem egyenlők és hegyükkel a levél töve felé irányulnak (pitypang), sallangos, ha a szeletek hosszúak és nagyon keskenyek (pipitér). Az osztott levelek hasábjai vagy úgy helyezkednek el, mint a tenyéren az ujjak és ekkor ujjasan, vagy tenyeresen osztottak (juhar), vagy pedig a levélnyélre illetőleg a levél főerére merőlegesen és akkor szárnyasan osztott, hasadt vagy szeldelt a levél (tölgy). A lantalakú levél hasadt vagy osztott vagy hasogatott levél, mely hegye felé ép (káposzta).
A levélen rendesen egy nyelet és rajta álló egy lemezt különböztetünk meg; ez az egyszerű levél; ha közös nyélen több lemez fejlődik, az összetett levél keletkezik.
A közös nyélen levő levelek egyenként levélkék. A levélkék az őszi lombhulláskor sokszor külön-külön, egyenként hullanak le a közös nyélről (pl. bokrétafa).
Az összetett levél kétféle:
ujjasan vagy tenyeresen összetett, a midőn a közös nyél hegyén helyezkednek el a levélkék (lóhere, bokrétafa, szamócza) és szárnyas vagy szárnyasan összetett, a midőn a levélkék a meghosszabbodott közös levélnyél, a gerincz, két oldalán foglalnak helyet.
Az ujjasan összetett levél levélkéinek száma rendesen állandó és így lehet hármas, négyes, ötös, hetes; lehet, hogy a levélkék ismét tenyeresen osztottak, akkor a kétszeresen v. háromszorosan tenyeresen összetett levelek származnak.
A szárnyas levelek lehetnek páratlanul vagy párosan szárnyasak. Páratlanul szárnyas, ha a közös nyél végén egy levél áll. A levélkék állhatnak átellenesen vagy váltakozva. Ha a levélkék nem egyenlő nagyok, hanem nagyobb és kisebb levelek váltakoznak, félbeszárnyas, vagy szaggatottan szárnyas a levél (burgonya).
Sajátságos összetétel az ölbefogott levél: a közös nyél kétágú és a szélső levélkék a közbeesőket közrefogják (hunyor).
Egy-egy növényen gyakran különböző alakúak a lomblevelek, leginkább különböznek egymástól a tő- és szárlevelek, vízbeli és légbeli levelek (felemáslevelű növények).
Az erezet lehet egyenlőközű, mikor több ér lép a levél lemezébe és ezek egymással párvonalosan haladnak, (pázsitfüvek, tulipán, hóvirág); ujjas, mikor a főér tövén több ágra oszlik, melyek rendszerint a levél karéjaiba futnak (224. kép), szárnyas, mikor a levélnyél folytatásában álló ér, a főér két oldalából egész hosszában erednek a mellékágak (225. kép). A mellékerekből ismét ujabb, de vékonyabb erek erednek, melyek többnyire egymással egybekapcsolódva hálózatos, vagy reczés erezetet alkotnak.
A lomblevél gyakran módosul is. Leggyakoribb módosulása, mikor a szárnyasan összetett levél nyele, illetőleg gerincze csúcsán, vagy csúcsa felé kacscső alakul (borsó), a midőn a levélkék helyét is kacsok foglalják el (ágaskacs). De módosulhat akként is, hogy az egész levél tövissé válik, pl. a borbolya és a pöszméte ágán, a midőn hónaljukban rövid hajtásokon csomósan állanak a levelek.
