A reformországgyűlések
A reformországgyűlések
A következő, 1832-1836-os országgyűlésen már egy egész tábor képviselte a reformok ügyét. A rendszeres bizottsági munkálatok megvitatása során reformindítványok sora született a jobbágyok helyzetének javításáról, az ipar feudális kötöttségeinek felszámolásáról, a feudális jogrendszer megszüntetéséről. A reformellenzék vezető politikusai, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós a jobbágyság önkéntes örökváltságának törvénybe iktatása mellett érveltek. Az országgyűlés ugyan nem hozott áttörést, de ismét sikerült kiterjeszteni a magyar nyelv használatát (a törvények nyelve magyar). A nemesi adómentességen ütöttek rést azok a törvények, amelyek az építendő Lánchídon fizetendő hídpénztől, vagy az országgyűlés költségeinek a nemesség által történő fedezéséről intézkedtek. A politikai élet nyilvánossá tételének kezdetét jelentette Kossuth Lajos kezdeményezése, a magánlevelezésként szétküldött Országgyűlési Tudósítások megindítása. Ezen az országgyűlésen vált nyilvánvalóvá, hogy a Habsburg Birodalom vezetőinek már nem a hagyományos rendi ellenzék a legfőbb ellenfele, hanem a reform támogatói. Az udvar előbb a kisnemesi réteg korrumpálásával, a reformpárti követutasítások visszavonatásával akarta felszámolni a reformmozgalmat, majd az országgyűlés után felségsértési pereket indított az országgyűlési ifjúság s a reformerek két vezető egyénisége, Kossuth és Wesselényi ellen. Lovassy Lászlót, az ifjak vezetőjét, és Wesselényit ugyan sikerült kikapcsolnia a politikai életből, de a börtönbüntetésre ítélt Kossuthot nem. A következő, 1839-1840-es országgyűlés már a szólásszabadságon ejtett sérelmek orvoslásához kötötte az uralkodói kívánságok teljesítését, s a király végül kénytelen volt engedni. 1840-ben végre megnyílt Kossuth börtönajtaja. Az országgyűlés jelentős eredményei közé tartozott az önkéntes örökváltság és több más gazdasági törvény elfogadása. 1843-44-ben a Klauzál Gábor vezette reformellenzék elérte a magyar államnyelv törvénybe iktatását. Az utolsó, 1847-48-as reformországgyűlésen egy minden eddiginél erősebb ellenzéki tábor jelent meg, minden eddiginél kidolgozottabb programmal. E program, amelyet a Kossuth tervezete alapján Deák Ferenc által megfogalmazott Ellenzéki Nyilatkozat foglalt össze, felelős kormányt, népképviseletet, törvény előtti egyenlőséget, kötelező örökváltságot követelt.
Báró Wesselényi Miklós
