Ország király nélkül
Ország király nélkül
November 10-én király nélkül maradt az ország, a rendek vették kezükbe az irányítást. Az 1445. májusi pesti országgyűlésen az általuk kiadott törvényben kimondták, hogy ha I. Ulászló a hónap végéig nem térne vissza – halálának tényét még sokan kétségbe vonták -, akkor a gyermek V. Ulászlót ismerik el királyuknak. Mivel III. Frigyes (1440-1493) német király nem volt hajlandó kiadni a magyar rendeknek az ifjú királyt és a Szent Koronát, 1446 nyarán az országgyűlés úgy döntött, hogy kormányzót választ. Rákos mezején Hunyadi Jánosra esett a választás. Gyakorlatban a kormányzói tisztség nem jelentett korlátlan hatalmat, hiszen együtt kellett működnie az országtanáccsal.
Hunyadinak a legnagyobb belpolitikai problémát III. Frigyes jelentette, aki ellen többször is fegyverrel kellett fellépnie. A német király továbbra sem engedte el Bécsből V. Lászlót, s jó néhány magyar várat és várost is elfoglalva tartott. Hunyadi János a belpolitikai kérdések mellett továbbra is fontosnak tartotta a török elleni küzdelmet, 1448-ban újabb hadjáratra szánta el magát. Talán azért nem várt a kedvezőbb időpontra, mert 1448-ban Szkander bég szövetséget ajánlott fel Hunyadinak, s a pápa is, igaz, csak a következő esztendőben, reálisnak találta a hadjárat megindítását. A terv valószínűleg Hunyadi nevéhez fűződött, de azzal, hogy a katonák zsoldjára megszavazták a rendkívüli adót, az országtanács is a harc mellett foglalt állást. Hunyadi serege nem lehetett több 25 000 főnél. A kormányzó a "hosszú hadjáratban" már bevált útvonalon indult el, de hirtelen irányt változtatva Rigómező felé fordult. A váratlan lépés mögött Brankovics György akcióját kell keresnünk. Igaz, most átengedte területein a magyar seregeket, de nem csatlakozott a hadjárathoz, s ráadásul tájékoztatta a szultánt Hunyadi haditervéről. II. Murád a támadást Szófia irányából várta, de így könnyűszerrel a magyar csapatok hátába került, s egyben megakadályozta Szkander bég csatlakozását is.
A rigómezei csatát október 16-án a magyar nehézlovasság rohama nyitotta meg. Hunyadinak súlyos harcokban sikerült az európai szpáhikat visszaszorítani, de másnap a janicsárok visszavetették a magyar balszárnyat, s ezzel felborítva a magyar hadrendet, lassan felőrölték az ellenállást. A hadjárat során közel 15 000 magyar katona esett el, de a törökök részéről állítólag sokkal nagyobb volt a veszteség. A kortárs humanista Aeneas Silvius, a későbbi II. Pius pápa megállapítása azonban jól mutatja: a török esetében már nem az a kérdés, hogy hányan estek el, mert "70 000 ember veszteségét sem érzi meg, ha ázsiai seregeit át tudja hozni Európába".
