Az első századok
Az első századok
A mondottak igazolására a településkutatás mellett okleveles anyag is rendelkezésünkre áll. Így a 13. század második felében és a 14. század elején bekövetkezett változásokat más iparágakra leszűkítve is megfigyelhetjük. A dokumentumok alapján tudjuk, hogy a 14. század első harmadának gazdasági fellendülése nemcsak a kézműves szervezetek kialakulását, hanem egyenesen vetélkedését, versenyét is magával hozta. Jelentősen felgyorsult a városok és falvak elválása – különösen a püspöki székhelyeken és a királyi kiváltságokat élvező területeken. A folyamat megerősödésével iparos társadalmunk kettészakadt. Egy része még továbbra is természeti gazdálkodást folytatott, de a másik része már felszabadulva a feudális birtok nyomása alól, a városban – többnyire szabadabb viszonyok között – árutermelővé vált. A fémiparon belül a munkamegosztást jól tükrözi, hogy a kovácsok, lakatosok, kardgyártók, fegyverművesek, zablakészítők, késesek, tűsök, rézművesek és lemezkovácsok elkülönültek már egymástól. Károly Róbert (1308-1342) és Nagy Lajos (1342-1382) lovagi világa, a haditornák széles körű elterjedése pedig a fegyveripar területén mennyiségi és minőségi változást eredményezett. Szakmák szerint szervezkedtek az íjgyártók, sarkantyúsok, kengyelkészítők, hazai és külföldi páncélgyártók, kardcsiszárok, és egyre nagyobb szerepet kaptak Magyarországon is a puskaművesek, fegyverlakat készítők, agyazók és ágyúöntők.
Szent István kardja a prágai Szent Vid székesegyházban, 10. század
A Bécsben őrzött, világhírű Attila szablya, amely a feltevések szerint egykoron Lehel vezér tulajdona volt. 9. század második fele
