Szén
Szén
Magyarország hatalmas erdőségekkel rendelkezett, s azok az ország tüzelőanyag-szükségletét évszázadokon át kielégítették, így a honi szénbányászat csak akkor kezdődött el, amikor egyre drágább lett a fa kitermelése, szállítása és maga az erdőtelepítés, A váci püspöki helytartó, Migazzi Kristóf 1768-ban Nógrádverőcén szénbányát nyitott, s az erdőket védelmezendő felajánlotta a környékbeli iparosoknak, hogy ingyen adja nekik a szenet, ha áttérnek a fatüzelésről a széntüzelésre, de erre igen kevesen vállalkoztak. Mária Terézia jutalmat ígért azoknak, akik fa helyett a turfával való ércolvasztási eljárásra térnek át, s azoknak is, akik kőszén-lelőhelyeket tárnak fel. 1766 és 1771 között 17 lelőhelyről érkezett adat, s akkor már ismert volt Rieder János György 1753-as felfedezése: ő Óbrennbergben bukkant szénre, s ott 1759 táján meg is kezdődött annak kitermelése. Pécs szakemberei 1746-ban szereztek tudomást arról, hogy a mecseki hegyvidéken élők néhány helyen szénre bukkantak, s annak szervezett kitermelése 1780-ban meg is indult. Ekkortájt kezdik használni a vértessomlói szenet is, s az ezt követő években tárják föl a tatabányai szénmedencét.
Dorogon az 1781-es év elején indult meg a bányászat, s a múlt század végén Királdi Hercz Zsigmond már megkezdte a Tata környéki szénbányák okszerű kitermelését. A Borsodi-medence bányászata 1767-ben veszi kezdetét: egy vállalkozó a Diósgyőrtől északra található kőszenet kezdi kitermelni, s azt később Fazola Henrik is jól tudta hasznosítani. A 19. század első felében tárták föl a Salgótarjáni szenet.
Erdélyben, Domán mellett 1771 táján, Kemenceszék környékén 1788 után bukkantak kőszénre, s e lelőhelyeken indult meg az erdélyi bányászat.
Olvasztó kemence
