Lumiére-ék: a mozi születése
Lumiére-ék: a mozi születése
1894 decemberében Antoine Lumiére ötvennégy éves lyoni fényképlemez- és fotocikkgyáros (nyolcszáz munkás, napi hetvenezer fényérzékeny fémlap és hétezer méter fényérzékeny papír) párizsi üzleti útján cége fővárosi képviselőjének biztatására megtekintette az Edison-féle kinetoscope-ot. Megtetszett neki. Hatezer frankért vásárolt egy példányt. Hazavitte, és megbízta fiait: tanulmányozzák, miként lehetne a szerkezetben pergő filmszalagot vászonra kivetítve hasznosítani. Ha ugyanis-vélekedett idősebb Lumiére – az adott összegért előállított filmszalagot pénzbedobás ellenében időegység alatt egy ember nézheti: miért ne lehetne megsokszorozni a hasznot azáltal, hogy ugyanezt a filmszalagot kivetítve időegység alatt sok – esetleg több száz – ember nézhesse, akik valamennyien egyszerre fizetik be a kívánt összeget? A fiúk: Auguste (1862-1954) és Louis (1864-1948) Lumiére alig két hónap leforgása alatt megoldották a feladatot (lényegében úgy, ahogyan azt már Le Prince is eltervezte), és 1895. február 15-én bejelentették szabadalmukat. Találmányukat, a filmfelvevő és egyben vetítő szerkezetet cinématographe-nak nevezték el. Készítettek néhány felvételt, például: gyáruk munkásai a munkaidő leteltével elhagyják az üzem épületét, s a kapun távozva köszöngetnek... E felvételeket 1895. március 22-én bemutatták a párizsi Société d'Encouragement á l'Industrie National (Nemzeti Iparfejlesztő Egylet) ülésén, majd november elején Brüsszelben, november 16-án pedig a párizsi Sorbonne egyetemén. Az általános elismerés arra bátorította Lumiére-éket, hogy találmányuk üzleti értékesítésével is megpróbálkozzanak, mégpedig oly módon, hogy nem csupán az általuk előállított készüléket, a kinematográfot hozták forgalomba, hanem az általuk készített felvételek belépődíjas nyilvános vetítésével mutatványosként is felléptek. Kerestek egy párizsi vetítőhelyiséget, s azt meg is találták a Boulevard des Capucines Grand Café nevű kávéházának alagsorában: itt ugyanis biliárdterem volt, de ennek működését a hatóság nem engedélyezte. A biliárdtermet berendezték – székek, vászon stb. -, és elnevezték Indiai Teremnek. A kávéház-tulajdonos napi 30 frank bérleti díjat kötött ki. Az első vetítés 1895. december 28-án történt, a napi bevétel 33 frank volt, a bérleti díj levonása után maradt tehát 3 frank, melynél azonban többet kellett a gépésznek és a személyzetnek kifizetni. Mégsem hagytak fel a vetítésekkel, és három hét múlva, 1896. január végére már napi 2500 frankra emelkedett a bevétel. Az első hónapok műsora napi húsz előadásban tíz darab kétperces film vetítéséből állt.
A Lumiére-ek fellépése nem a kezdete, hanem a befejezése, betetőzése egy folyamatnak.
