Érvényesek-e a színház funkciói?
Érvényesek-e a színház funkciói?
"2500 év óta válságban van a színház, mégis létezik" – legyintettek sokan erre a kérdésre. Igaz viszont, hogy egyre gyakrabban jelentkeznek az új kihívások: az integrálódó Európában és világban lesz-e értéke a kis nyelvek kultúrájának? Mi marad a színház emberformáló feladatából, amikor az írott, a hallható és a látható sajtó sokkal gyorsabban, közvetlenebbül és nagyobb hatókörben teheti mindezt? Hogyan őrizhető meg a szórakoztatásnak ez a szinte manufakturális formája a gépi rögzítéstechnikák tömeges elterjedése idején?
Úgy gondoljuk, a színház mostani, kétségtelen szerepzavara éppúgy átmeneti, mint a korábbiak voltak, és ebben említett, alapvető sajátosságai segítik. A visszapergethető, a mindig ugyanolyan látványt, egyfajta "művészeti konzervet" adó rögzítéstechnikákkal szemben éppen az élő embert ábrázoló színpadi ember megismételhetetlen esetlegességei vál(hat)nak majd egy bizonyos időszak elteltével érdekessé, izgalmassá, élményt adóvá. Hiszen – mint Schiller mondta – a játék ösztöne, vágya az emberlét egyik kritériuma, és mint ilyen: örök.
Gyermekekről gyermekeknek. Bart Oliver c. musicalje az Arany János Színház 1986. évi előadásában. Rendezte: Korcsmáros György, középen a címszereplő, Pasqualetti Gergő
K. F.
