A historizmus építészete
A historizmus építészete
A kiegyezés után meginduló dinamikus gazdasági fejlődés a városok gyors növekedését eredményezte. Általánossá vált a bérház, mint lakóháztípus, és az új szükségleteknek megfelelően új épülettípusok jöttek létre: pályaudvarok, vásárcsarnokok, közigazgatási épületek, a parlament, iskolák, egyetemek, bankok és pénzintézetek, posták, kiállítási épületek, elsősorban a Pest, Buda és Óbuda egyesítéséből (1873) létrejött fővárosban. Az építkezések koordinálására létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát (1870), ahol kidolgozták az új városfejlesztési koncepciót is. Ennek keretében épültek ki a város új, reprezentatív főútvonalai: a Sugárút (1877, ma Andrássy út), és a Nagykörút. Az előző korszakban kialakult tervpályázati rendszer kezdett általánossá válni. A Magyar Tudományos Akadémia épületére kiírt pályázaton szenvedett vereséget – hatalmas viták közepette – a gótizáló ízlés, és nyerte el a pályázatot August Stüler (1800-65) neoreneszánsz terve, s ennek alapján épült fel az Akadémia (1862-65).
A korszak számtalan építésze közül kiemelkedik Ybl Miklós. Rendkívüli termékenységgel és magas szakmai színvonalon alkotott a 60-as évek közepétől az olasz cinquecento ihlette neoreneszánsz stílusban. Hét hónap alatt építette fel a régi képviselőház (1865-66) Bródy Sándor utca 8. alatti épületét (ma olasz kultúrintézet). Európai mércével mérve is rangos művei a Fővámház (1870-74, ma Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem), a Várkertbazár és -kioszk (1875-82) és az Operaház (1874-84). A királyi vár krisztinavárosi szárnyának tervét 1883-ban készítette el, a kivitelre csak halála után (1890-95) Hauszmann Alajos irányításával került sor. A dunaparti homlokzat neobarokk jellegű meghosszabbítása már az ő tervei szerint készült. Ybllel azonos felfogásban dolgozott Szkalniczky Antal (1836-78) a Petőfi Sándor utcai főposta (1873), az Egyetemi Könyvtár (1873-76), Weber Antal (1823-89) a Múzeum körúti egyetem épületén (1882), Lang Adolf (1848-1913) az Andrássy úti régi Műcsarnokon (1875-77). A fiatalabb generáció, mint a már említett Hauszmann (1847-1926) a Kúria palotájánál (1893-96), a közeledő millennium délibábos világában, a mind nagyobb monumentalitás és reprezentativitás kedvéért, egyre harsányabb épületeket alkotott. Steindl lmre (1839-1902), aki az új Városháza Váci utcai épületénél (1870-75) már bebizonyította téralkotó képességét és jó funkcionális megoldásait, tervpályázat nyerteseként építhette fel a szimbólumértékűnek szánt Országházat (1885-1902).
Külön kell megemlítenünk a mérnöképítészet leginkább újat hozó tendenciáját. A mérnöki tervezésben – ipari épületek, kiállítási csarnokok, hidak, pályaudvarok stb. -, ahol a gazdaságossági szempontok fontosabbak, jelentek meg először az új szerkezetek, s az azoknak megfelelő új formák és terek. Természetesen a részletformákat, mint például az öntöttvas oszlopokat, a hasonlóság alapján még történeti köntösbe öltöztették. Az irányzat egyik legkitűnőbb hazai példája a francia Gustave Eiffel (1832-1923) tervezte Nyugati pályaudvar (1874-77).
A historizmus építészete a millenniummal nem zárult le, de a szecesszió megjelenésével és a nemzeti művészet formakövetelményének újbóli felállításával más minőségek születtek a századfordulón.
