A BAROKK SÍREMLÉK
A BAROKK SÍREMLÉK
Már a középkori magyar művészetben maradandó műalkotásokkal – síremlékekkel vagy sírkövekkel – örökítették meg az elhunytak emlékét. A műfaj a barokk korszakban is népszerű maradt, sőt a típusok gazdagsága, változatossága alapján a 1617. századot a síremlékszobrászat egyik virágkorának tekinthetjük. Sok külföldi szobrász kap megrendelést; némelyik mestert meghívják Ausztriából vagy Lengyelországból, hogy a helyszínen faragja ki művét. Így a 15. században Itáliában megindult fejlődés eredményei hamar megjelentek Magyarországon is, és az új megoldások kiszorították a régi ún. vitézi sírkövet (amelyen az elhunytat páncélban, fegyveresen, címeres zászlójával a ravatalon fekve ábrázolják). Az új típus lényege a háromfülkés struktúra, amely nem a holtat, hanem az élő alakot övezi díszes keretként. A fülkékben allegorikus figurák állnak, s a főhős legfőbb erényeit, életeszméit testesítik meg. E típus egyik legszebb példája lehetett Pálffy Miklós országbíró pozsonyi síremléke, amelyet augsburgi mester (C. Menneler) készített 1600 után. A dóm múlt századi restaurálása során a belsőben több barokk síremléket lebontottak és csak a főalakot hagyták meg. Ekkor bontották le a Pálffy-síremléket is, de egykori alakját megőrizte egy famodell és néhány régi festmény. Pálffy páncélos alakját Rafael és Mihály arkangyalok, valamint Fides (Hit) és Klio (Történetírás), jelképes figurái kísérték. A síremlék része volt egy dombormű, amely az elhunyt vitézségére utalva, egyik győztes csatáját örökíti meg a török ellen.
K. Gy.
