A nemzetségi monostorok és a falusi késő román építészet
A nemzetségi monostorok és a falusi késő román építészet
A 12. századi román építészeti hagyomány és a gótikus művészet első hatásai formálták ki a 13. század első felének jellegzetes "átmeneti" stílusát. Ennek a sikeres stílusötvöződésnek köszönhető például a gyulafehérvári székesegyház 1200 körül elkezdett épülete vagy a méltán híres nemzetségi monostortemplomok egész sora. Jellemző típusuk is kialakult a főúri alapítású templomoknak a 13. század elején. A kereszthajót nélkülöző, háromhajós hosszházat a nyugati oldalon magas toronnyal vagy toronypárral koronázott, ünnepélyes hatású homlokzat zárja. A tornyok közé kőfaragómunkával változatosan felékesített kapu illeszkedik. A főhajó tornyok közé benyúló végében karzat ível át, amelyet talán a kegyúr tartott fenn magának. (A nemzetségi templom az alapító család tagjainak temetkezési helyéül is szolgált.) A tömör falakat csak keskeny, résnyi ablakok törik át. A tereket a gótikával elterjedő bordás keresztboltozatok fedik. Az ornamentikában is egymás mellett élnek a különböző eredetű részletmegoldások. Előfordul, hogy a félkörívek sorából képzett párkányt kora gótikus típusú bimbós oszlopfők támasztják.
Az 1208 után felépített lébényi bencés apátsági templom kegyurai a Győr nemzetség tagjai voltak. A Ják nembéli Márton ispán által alapított jáki bencés templomot 1220 körül kezdték építeni, és 1256-ban szentelték fel. A késő román építészeti elveket mintaszerűen szemléltető templom stíluspárhuzamai Bambergben és Ausztriában találhatók meg. A jáki műhely tagjai a környékbeli falvak templomain is dolgoztak. E szerény kis téglatemplomok (Csempeszkopács, Őriszentpéter, Magyarszecsőd) kőből faragott, bélletes kapuin ugyanaz az erős plaszticitású, geometrikus formákat kedvelő ízlés tükröződik, mint a jáki templom faragványain.
A bencések mellett más szerzetesrendek, pl. a premontreiek számára is épültek nemzetségi monostorok,(Felsőörs, Zsámbék, Türje). A felsőörsi prépostsági templomban az alapítók temetkezési helyét is megtalálták.
A korszak legkitűnőbb szobrászati emléke, egy márványból faragott kaputimpanon, a nyugat-magyarországi Szentkirály plébániatemplomában másodlagosan beépítve maradt ránk (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria). A dombormű, amelynek mesterét Benedetto Antelami művészete ihlette meg, mintha egy családi alapítványnak állítana emléket: a kegyúr és felesége Krisztus trónusának zsámolyánál térdelve felajánlják a kezükben tartott apró templomépületet és annak felszerelését jelképező kehely formájú edényt.
Nagybörzsöny, Szent István templom. A falu körítőfallal övezett plébaniatemploma (13. századi
Ják, a bencés apátsági templom (építése 1220 körül kezdődött, felszentelték 1256-ban)
T. I.
