Harasztok
Harasztok
A harasztok az első valódi szárazföldi hajtásos növények. Valódi szöveteik, valódi gyökerük, száruk és levelük van. A nyitvatermőktől és a zárvatermőktől főleg abban különböznek, hogy nem maggal, hanem spórával szaporodnak, s hogy az ivaros nemzedék általában önálló fejlődésű, az ivaros folyamat pedig még víz közvetítésével történik. Első képviselőik, az ősharasztok már 500 millió évvel ezelőtt (szilur) megjelentek. Ezekből alakult ki a törzsfejlődés folyamán egyrészt a többi harasztcsoport (korpafű, zsurló, páfrány), másrészt a nyitvatermők is.
A devon- és a kőszénkor folyamán minden csoportjuk igen elterjedt volt. Napjainkban a páfrányok a legnépesebbek. Általában nagy, osztott levelű növények. Törzsük legtöbb esetben nem is látszik, a föld alatt van.
A trópusokon páfrányfák is vannak.
A zsurlók a harasztok és az egész növényvilág egyik legősibb csoportjához tartoznak. Kihalt őseik már 350 millió évvel ezelőtt, a kőszénkorban éltek
J. K. M.
