A szabadvers
A szabadvers
A szabadvers olyan versforma, amelyben az egymással valamilyen szempontból összemérhető hangzó verssorokat felismerhetjük, de ritmikai szerkezetüket nem tudjuk számszerű vagy képletbe foglalható ismétlődéssel jellemezni.
Sorképzés, sormegfelelés már a legősibb versszövegekben is érvényesült. A régi szabadvers sorait hangosan mondták vagy beszédszerűen énekelték (recitálták). Ezek az ősi formák mindenütt megelőzték a kötött versmértékek kialakulását. Verssoraik hallható elkülönülését a nyelvi, mondatszerkezeti tagolódást kísérő hangzásbeli jelenségek (nyomatékrend, hanglejtés, beszédszünetek) tették lehetővé. A régi szabadvers egyik jellegzetes változatában ismétlődő vagy párhuzamos szerkezetű mondatok alakulnak verssorokká (mondatsoros szabadvers), például az Ószövetség héber zsoltáraiban vagy a középkori egyházi szertartásénekek beszédszerűen tagolt szövegeiben. A másik változat sorai rövidebbek, párhuzamos szerkezetű egyszerű mondatokból vagy folyamatos szószerkezetekből állnak (szólamsoros szabadvers), például finnugor rokonaink medveénekeiben vagy a pogány hiedelmek nyomait őrző népi ráolvasásokban.
A 17-18. század európai költészetében a szabadvers új változata jött létre: a formai kötöttségektől többé-kevésbé megszabaduló, egységes képlettel már nem jellemezhető, de a hagyományos sormértékek egyes szerkezeti vonásait tovább őrző lazított vers. A sorváltó lazított vers nevezetes magyar példái: Batsányi Jánostól A rab és a madár, Petőfitől Az őrült. Mértéksejtető (a hexaméter hangzásemlékét felidéző) szabadvers Babits Mihály Mint különös hírmondó c. költeménye.
Walt Whitman amerikai költő indította útjára az új szabadvers költői hullámverését (Fűszálak, 1855). Nálunk a 20. századi avantgárd irányzatok követői kedvelték igazán ezt a versformát. Az új szabadvermek is vannak mondatsoros és szólamsoros változatai, de érvényesülhetnek benne a sorhatárolás (rímelés vagy szerkezetismétlés), valamint a mértékőrzés és a mértéksejtetés mozzanatai is. A modern magyar szabadvers kiemelkedő képviselői voltak Kaffka Margit, Kassák Lajos, József Attila, Radnóti Miklós, Füst Milán. A szólamsoros, mértéksejtető és sorváltó szabadverset Ady Endre is művelte (pl. A föltámadás szomorúsága, A menekülő Élet).
A mai, élő magyar költészet formakészlete páratlanul gazdag: együtt találjuk benne mind a négy hagyományos versrendszerünk megőrzött, megújított és továbbfejlesztett versformáit.
K. A.
