ÍRÁSMÓDOK, ESZKÖZÖK
ÍRÁSMÓDOK, ESZKÖZÖK
ÍRÁSIRÁNY – Még a görög írásban alakult ki Kr. e. 500 körül a sorok balról jobbra haladásának az iránya. Előtte kétszáz évig ún. ökörfordulós írást használtak, ahol az egyik sorban jobbról balra, a következtében balról jobbra írtak. A föníciaiak jobbról balra írták a sorokat.
ÍRÁSMÓD – A latinban is igen sokáig megszakítatlan, szókőzök nélküli. Csak a császárkorban jelent meg a szavaknak pontokkal való elkülönítése.
ÍRÁSVÁLTOZATOK – A latin betűs írás az ókorban nagybetűs írást jelentett. A könnyebb és gyorsabb kisbetűs írás a kora középkorban (8-9. sz.) alakult ki. Az egybeírt folyóírás a gótikában (13-14. sz.) jelent meg. A könyvnyomtatás – a német nyelvterület kivételével, ahol a 20. századig használták a gótikus betűformát, a fraktúrát – az antikvát (álló latin betű) használta, amelynek a legnagyobb mesterei Garamond (16. sz.) és Bodoni (18. sz.) voltak.
ÍRÓANYAG – A papirusz (nílusi sás), az agyag- és viasztábla, a fa, a pálmalevél és a pergamen (juh és kecske bőréból) mellett a papír is ókori, kínai találmány (Kr. u. 1. sz.). Az arab világ közvetítésével Európában a 12-13. században terjedt el. 1806 óta gyártják gépi úton, 1845-től rongy helyett cellulózból.
ÍRÓESZKÖZ – Az ókorban fapálcika, ecset, hegyezett nád (kalamus), palavessző, stílus (íróvessző), az ókor végétől a toll (penna). A grafitceruza a 16, század második felében, az acél írótollak a 18. század végén jelentek meg. A betűkaros írógépet 1823-ban, a töltőtollat 1884-ben találták fel, illetve szabadalmaztatták. A már ókorban használt tinta gyártásának a modernizálása 1858-ban következett be. A töltőtoll az 1920-as években terjedt el, de húsz év múlva már elkezdődött a golyóstoll tömeggyártása. 1964-ben pedig megjelent a szövegtárolós elektromos írógép.
ÍRÁSMÓD – A latinban is igen sokáig megszakítatlan, szókőzök nélküli. Csak a császárkorban jelent meg a szavaknak pontokkal való elkülönítése.
ÍRÁSVÁLTOZATOK – A latin betűs írás az ókorban nagybetűs írást jelentett. A könnyebb és gyorsabb kisbetűs írás a kora középkorban (8-9. sz.) alakult ki. Az egybeírt folyóírás a gótikában (13-14. sz.) jelent meg. A könyvnyomtatás – a német nyelvterület kivételével, ahol a 20. századig használták a gótikus betűformát, a fraktúrát – az antikvát (álló latin betű) használta, amelynek a legnagyobb mesterei Garamond (16. sz.) és Bodoni (18. sz.) voltak.
ÍRÓANYAG – A papirusz (nílusi sás), az agyag- és viasztábla, a fa, a pálmalevél és a pergamen (juh és kecske bőréból) mellett a papír is ókori, kínai találmány (Kr. u. 1. sz.). Az arab világ közvetítésével Európában a 12-13. században terjedt el. 1806 óta gyártják gépi úton, 1845-től rongy helyett cellulózból.
ÍRÓESZKÖZ – Az ókorban fapálcika, ecset, hegyezett nád (kalamus), palavessző, stílus (íróvessző), az ókor végétől a toll (penna). A grafitceruza a 16, század második felében, az acél írótollak a 18. század végén jelentek meg. A betűkaros írógépet 1823-ban, a töltőtollat 1884-ben találták fel, illetve szabadalmaztatták. A már ókorban használt tinta gyártásának a modernizálása 1858-ban következett be. A töltőtoll az 1920-as években terjedt el, de húsz év múlva már elkezdődött a golyóstoll tömeggyártása. 1964-ben pedig megjelent a szövegtárolós elektromos írógép.
Nyári Zsigmond kisdiák levele szüleihez 1599-ből
H. Z.
