Igék, névszók...
Igék, névszók...
Szavaink halmaza nemcsak a mennyiségi-minőségi használat mentén oszlik meg, hanem nyelvtani szempontok szerint is. Beszédünkben ritkán tudatosítjuk, mégis alkalmazkodunk ahhoz a szabályhoz, hogy szavaink jelentésüktől és toldalékolhatóságuktól függően tölthetnek be a mondatokban bizonyos szerepet, s fordítva, e szerepekben csak megfelelő jelentésű és megfelelően toldalékolható szavak jelenhetnek meg.
Eszik és evés, kék és kéklik, igen, holnap, alá szavaink között tapasztaljuk a jelentéstípusbeli eltérést: az eszik cselekvést jelent a maga aktivitásában, az evés elvontan; a kék tulajdonságot, a kéklik e tulajdonságot történéssé formálja; a holnap és az alá egy-egy cselekvéskörülményt jelöl, az igen önálló mondatként (is) bizonyosságot jelent. E jelentéstípusokhoz társul a tipikus toldalékolhatóság: a néz szó toldalékai kifejez(het)ik a cselekvés idejét, módját, személyét, számát, esetleg irányultságát: nézhettétek. A játék szó ilyen toldalékokat nem kaphat, de mást igen: a játékaimmal szóalak kifejezi, kié a játék, mennyi van belőle, s hogy valaki eszközként használja. Az és, a nesze, az örömest pedig (szabály szerint) semmilyen toldalékot nem kaphat. A szó e kettős meghatározottsága megszabja lehetséges mondatbéli szerepét: alany, állítmány, tárgy, határozó vagy jelző legyen-e, vagy éppen mondatrészszerep nélkül jelenjen meg.
Magánhangzók
Mássalhangzók
Az Értelmező Szótár egy szócikke. A szótár részletes magyarázattal, esetleg ábrákkal írja körül egy-egy szó jelentését, használati körét
