A folklór kutatásának története
Bartók Béla a Cantata profana c. kórusművéhez (1930) maga írta a magyar szöveget, román évkezdő dalok (kolindák) nyomán
Folklorisztika: a folklór kutatása, a tudományszak megnevezése. Folklorista: folklórkutató, a folklór gyűjtésével, archiválásával, katalogizálásával, kiadásával foglalkozó szakember.
Folklorizálódás: nem folklór alkotásoknak a folklór keretébe jutása, ott elterjedése. Petőfi több versét például a nép is átvette, átalakította, magáénak tartotta. Ezek között a legismertebb az Alku.
Folklorizmus: folklór alkotásoknak a nem folklór keretébe való átvétele. Szinte minden korszak írói felhasználják a folklór termékeit, különösen fontos ez a romantika, a népiesség idején. Csokonai egy mesét idéz (szinte szó szerint) a Tempefőiben, Arany János verse, a Rózsa és Ibolya egy népmese versbe szedése. Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László (és külföldiek is, mint pl. Joseph Haydn, Johannes Brahms) magyar népzenei motívumokat dolgoztak fel. A szakkutatás megkülönbözteti a folklorizmus modern formáját: ez a neofolklorizmus, amely századunkban az avantgárd művészi törekvései nyomán terjed el. Ez jellemzi például Igor Sztravinszkij több zeneművét. A régi és az új folklorizmus hatása megfigyelhető József Attila, Weöres Sándor, Juhász Ferenc és mások műveiben. Rokon jelenség a primitív kultúrák alkotásainak átvétele a hivatásos művészetbe; ennek pontos neve primitivizmus (illetve neoprimitivizmus); ezzel a lehetőséggel élt például Picasso is.
Ősköltészet: egy-egy nép legrégibb költészete, rendszerint közvetlenül erre vonatkozó adatok nélkül.
Primitív költészet: a még nem tagolt társadalmak ("primitív népek") költészete. Nehezen leírható "történelmi" fejlődése van, a saját kultúrán belül nincs mellette hivatásos irodalom, ám kívülről ilyen hatások érik.
Népköltészet: folklór jellegű költészet, egy-egy társadalomban nem a hivatásos irodalom, hanem a nép terméke. Természetesen szoros kölcsönhatás van e kétféle költészet között. Többen hangsúlyozták, hogy a költői tevékenységet illetően nem tér el e két forma, minden igazi költészet azonos (ez lenne az ún. "közköltészet"). Az összemosás azonban téves: egészen más egy folklór alkotásnak vagy alkotójának/előadójának esztétikai tudatossága, poétikai önállósága, mint a hivatásos irodalom esetében. Az utóbbi minden szempontból fejlettebb.
Népies költészet a népköltészetet utánzó vagy a népnek szánt költészet. Nem maga a népköltészet.