Kemény Zsigmond: Élet és irodalom (1852)
Kemény Zsigmond: Élet és irodalom (1852)
"...ha a regényírónak joga van egy hosszas munkában igen kevés mesét adni és a bonyolítás általi érdeket, mihelyt céljához tartozik, mellőzheti, akkor viszont legalább annyit kívánhatunk tőle, hogy a mese helyett valódi életet, mely csendes menetével is tud vonzani, a bonyolítás helyett pedig mindig mozgó és fejlődő érzéseket, indulatokat, szenvedélyeket és tetteket láthassunk; szóval a hűn rajzolt emberi természetet, mely a viszonyok érintései által rendre az erénytől lehajlik a bűnig, vagy a bűntől felemelkedik az erényhez. Ezen út, mely az égtől az alvilágig vonul, s melyen a lelkek járnak a sorstól és akarattól mozgatva, éppen e kettős hatás költőileg megrendítő természeténél fogva oly érdekes, hogy szeretni fogjuk a regényt..."
M. I.
