A nemzeti és európai zene szintézise Erkel Ferenc műveiben
A nemzeti és európai zene szintézise Erkel Ferenc műveiben
Igazi szintézisre azonban csak egyetlen, nagy formátumú magyar muzsikus törekedett a század első felében: Erkel Ferenc (1810-1893). A Gyulán, Pozsonyban, Kolozsvárott eltöltött, sok tanulással gazdagított évek után Erkel pályája Pesten bontakozott ki. A Nemzeti Színház karmestereként megújítja a pesti operarepertoárt, bemutatja a legfontosabb korabeli operákat; zenekart szervez, vezényel; hangversenyezik mint zongoraművész, s a legigényesebb műsorokkal ajándékozza meg közönségét, a legigényesebb előadásban.
A magyar nyelvű zenés színjátszás néhány kezdetleges kísérlete után Erkel műveiben szólalt meg először a magyar nyelv az operaszínpadon, mégpedig olyan zenei formában, mely a korabeli nyugati operáéval összemérhető (Báthori Mária, Hunyadi László, Bánk Bán). Erkel tudatosan kívánja a német és olasz operairodalom eredményeit a magyar zene hagyományával, elsősorban a verbunkos stílusával keverni. Eleinte csak betétek a "magyaros" tételek (pl. a Hunyadi László palotástánca); később egyre inkább arra törekszik Erkel, hogy a nyugati műzene és a magyar verbunkos stílus szintézisét az egész operán keresztül megvalósítsa.
Ezen túl is sokat köszönhet a magyar zene Erkelnek: ő lesz a 19. század második felében az Operaház megalapítója, a Filharmóniai Zenekar karmestere, a Zeneművészeti Főiskola igazgatója, s még annyi más zenei intézménynek gondviselője, kemény igényeket támasztó, de magát sem kímélő munkása.
Erkel zenéje eljutott azokhoz is, akik a komolyzenét soha nem hallgatják: neki köszönheti a magyar nép himnuszának dallamát.
Magyar nóta kiadvány a 19. század elejéről
Cimbalom. 1860 körül Pesten készítette Tischinant Ferenc
D. L.
