"Ki viszi át . . . "
"Ki viszi át . . . "
A korszakváltás oly rohamos és gyökeres, hogy – Noé módjára – alaposan meg kell fontolni, mit mentünk át bárkánkon a mindent elsöprő Özönvíz (az ún. "értékválság") utáni új korszak számára. Igaz, e mai világunk a kulturális tájékozódás terén térben és időben egyaránt szédületesen gazdag választékot teremt, de ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tünteti el az emberi élet, s vele együtt a kulturálódás évszázadok óta használt és bevált kereteit is. Valamenyien azt reméljük, hogy – újakat, jobbakat épít majd magának az emberiség. Ez a reménység fordítja fejünket a múlt felé, hogy – a túlhajtott evolucionizmus csapdáit gondosan elkerülve – újra és újra megkeressük a megtett utat jelző fonalat. Azt felemelve, tovább gombolyítva egyszer talán szebb tájakra érhetünk...
Mindezekről lehet családi, törzsi, nemzeti szinteken gondolkozni, a probléma ugyanaz marad. Az viszont egyáltalán nem mellékes, hogy az egyes szintek közötti kompatibilitás csak fölülről érvényes. Talán e felismerés hiányának köszönhető az a sok zavar és vita, mely a 70-es évek elején beinduló újabb folklorizmus hullám hatására nálunk, Magyarországon is azonnal kialakult.
