A Magyar Népdaltípusok Katalógusa
A Magyar Népdaltípusok Katalógusa
A Bartók, Kodály, majd Járdányi által kidolgozott rendszerek mindegyike tartalmazta azt az igényt, hogy az azonos dallamok variánsai egymás mellé kerüljenek, lehetőleg történelmi, stiláris rendben. Ezt az alapvető elvet keresztezte minduntalan a szótárszerűség egyidejű kívánalma. Az 1975-ben megkezdett legújabb rendszerezés (Szendrei Janka és Dobszay László munkája nyomán) ezt az ellentmondást küszöbölte ki, a rendezés alapjául szolgáló új típusfogalom kialakításával. Az így kialakított Népzenei Típusrend, mint a magyar strófikus népdalok központi gyűjteménye, magába foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő valamennyi adatot, a nyomtatásban megjelent népdalközlemények másolatait és lehetőség szerint más gyűjteményekből nyert másolatokat is, zenei rendszerben, sorszámozva. A teljes anyag két nagy részre oszlik: a régi (Bartóknál A és C) és az új stílusra. (A lejegyzett népdalok száma jelenleg mintegy 150 000 adatra becsülhető.)
E rendszer kialakításának tanulságait, a típusok bőséges példatárral illusztrált leírását, s egyben a magyar népzenekutatás legújabb eredményeit három kötetre tervezett katalógus hivatott közzétenni. (Dobszay László-Szendrei Janka: A Magyar Népdaltípusok Katalógusa – stílusok szerint rendezve. A pszalmodizáló, a sirató, és a kis hangterjedelmű népdaltípusokat ismertető első kötet 1988-ban megjelent.)
