Az anyanyelv-elsajátítás kezdetei
Az anyanyelv-elsajátítás kezdetei
A gyermeknyelv fejlődése a születés pillanatában kezdődik (bár előzményei már a magzati életben kimutathatók). Az újszülött kommunikációs képessége ekkor még a sírásra korlátozódik, ezen belül azonban már különböző sírástípusokat találunk az éhség, a fájdalom, a düh, az unalom kifejezésére. Az újszülöttek és csecsemők sírásának tudományos vizsgálata igazolta, hogy az egyes típusok hangterjedelmükben, dallamukban, erősségükben, és ritmusukban valóban különbözőek.
Az egészséges újszülött három- és hathetes kora között kezd el a sírástól és más fiziológiás jelenségektől eltérő hangokat hallatni: ezt nevezzük gőgicsélésnek. E hangjelenségeket az váltja ki, hogy a csecsemőnek örömöt jelent a hangképzőszervi mozgások és a létrejött hangzás okozta élmény. A gőgicsélés a majdani beszédet készíti elő: a csecsemő beszédhangokra emlékeztető hangokat, hangkapcsolatokat, majd hosszabb hangsorokat ejt; 4-5 hónapos korában már órákig is képes gőgicsélni. Eleinte ösztönösen, később egyre tudatosabban sajátítja el és gyakorolja be azokat a képzési mozgásokat, amelyek anyanyelve beszédhangjainak létrehozásához szükségesek. A gőgicsélt hangsoroknak a dallama, a hangerőssége, a ritmusa is nagyon változatos. Édesanyák valószínűleg évszázados megfigyeléseit erősítették meg azok a kísérletek, amelyek eredményei szerint a 2-3 hónapos csecsemők megkülönböztetik édesanyjuk hangját más női hangtól, sőt néhány beszédhang elkülönítésére is képesek. A hathónapos körüli csecsemő gőgicsélésében jelenik meg a magyarra olyannyira jellemző a magánhangzó, amely lassan felváltja a köznyelvben nem lévő rövid ă hangot. Illyés Gyula a „Mariska hazát választ” című írásában meghatóan mondja el, hogy ez a beszédhang miként jelent meg féléves kislánya gőgicsélésében (Ebéd a kastélyban, Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1962, 109-118). A kisgyermekek általában 12-15 hónapos korukig hallatnak gőgicsélő hangsorokat, majd valódi szavak megjelenésével ezek fokozatosan eltűnnek beszédükből.
Egyéves kor körül jelennek meg az első mondatszók (holofrázisok), ennek a beszédprodukciónak a megnevezésére a gagyog igét használjuk. A gagyogás mondatszói az elsajátítandó anyanyelv szavainak torzított formái, illetve gyermeknyelvi, dajkanyelvi szavak: pápá, vaú ’kutya’ és ’ugat’, ke ’keksz’, bú ’porszívó’, halló, ot ’ott’, ató ’autó’, ana ’anya’. Ezek általában mondatszerű, teljes közlésnek felelnek meg, hiszen például a mama szó jelentheti azt, hogy Mama, éhes vagyok vagy Mama, elgurult a labda vagy Mama, fázom vagy Mama, gyere ide!. Az első szavak az eredeti szavak egy részének közelítő ismétlései: mintegy 60%-ban az eredeti szavak eleje: ba ’banán’, tu ’tükör’, nus ’nyuszi’, 30%-ban azok vége: át ’lapát’, pá ’ hoppá’, geji ’reggeli’ és 10%-ban a közepük: omo ’homok’, ike ’énekel’. Rövid idő elteltével a gyermek igyekszik érzékeltetni az utánozandó szó szótagjainak számát a saját ejtésében, így jönnek létre a következő szóformák: pőpő ’cipő’, süsü ’fésü’, ciszcisz ’cica stb.
Az egyéves kisgyermek beszédmegértése nagymértékben az adott helyzethez kötött. Ha például a konyhában a kést akarja megfogni, és rászólnak, hogy: „Tedd le azt a kést, mert megvágod magad!” – mindebből csak a veszélyhelyzetet ismeri fel, nem pedig az elhangzott mondatot vagy a mondat szavait.
