A nyelvművelés „intézményei”
A nyelvművelés „intézményei”
Ahhoz, hogy nyelvművelő, mégpedig eredményes nyelvművelő munka folyjék, persze legfőképpen jól felkészült s elkötelezett nyelvművelők szükségesek, de az is kétségtelen, hogy e munka hatékonyságát nagymértékben megnöveli a megfelelő intézményes háttér. Érdemes arra is vetnünk legalább egy röpke pillantást, hogy melyek azok az intézmények, testületek, amelyek a nyelvművelésben, annak szakmai vagy szervezeti irányításában leginkább szerepet játszanak.
Mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia kebelében működő tudományos testületet, a Magyar Nyelvi Bizottságot kell megemlítenünk. Immár hosszú évtizedek óta ez a bizottság az – még ha neve közben olykor változott is –, amelyik tudományos tekintélyével s átgondolt stratégiájával igyekszik irányítani s összefogni a magyar nyelvművelést. Mivel feladata igen összetett, a testületben a nyelvészek mellett hagyományosan helyet foglalnak az akadémiai tudományos osztályok képviselői, sőt külső szakértők is.
Ugyancsak jelentős szerep hárul a nyelvművelés összefogásában az Anyanyelvápolók Szövetségére. Ennek az 1989 nyarán alakult társadalmi szervezetnek ma már több mint 1500 tagja van, s mintegy 25 fiókszervezete is működik az ország különböző részeiben, valamint – társszervezeti jelleggel – a határainkon túl, Erdélyben és a Vajdaságban is. Mivel tagjai között sok a diák és a tanár, a szövetség különös gondot fordít anyanyelvi táborok szervezésére, „Beszélni nehéz”-körök létrehozására, helyi, területi vagy akár országos anyanyelvi versenyek támogatására, életre hívására.
Okvetlenül a nyelvművelés „intézményei” közé kell sorolnunk A Szép Magyar Nyelvért Alapítványt, amely 1991-ben jött létre azzal a céllal, hogy hathatósan segítse mind az itthoni, mind a határainkon kívüli magyarság anyanyelvi művelődését, mégpedig a nyelvművelő folyóiratok támogatása, határainkon túli fiatalok magyarországi tanulásának elősegítése, valamint a nyelvművelő és anyanyelvi ismeretterjesztő tevékenység díjak vagy jutalmak formájában való elismerése révén. A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány kuratóriumának kezdeményezésére jött létre 1993-ban az abban az évben elhunyt jeles nyelvművelőről elnevezett Lőrincze-díj, amelyet évente két olyan személy nyerhet el, aki – akár kutatóként, akár szervezőként – sokat tett anyanyelvünkért.
Ugyancsak a nyelvművelés intézményei közé tartozik a Nyelvtudományi Intézet Nyelvművelő Osztálya, amely nyelvművelő telefonszolgálatot tart fenn, nyelvművelő könyveket, tanulmányokat jelentet meg, valamint nyelvészeti szakvélemények formájában állást foglal olyan vitás nyelvhasználati kérdésekben, mint pl. valamely rendelet egy-egy mondatának értelmezése, valamilyen keresztnév anyakönyvi bejegyezhetőségének véleményezése stb. A Nyelvtudományi Intézet kutatóinak munkájaként jelent meg még a nyolcvanas években az elmúlt évtizedek legteljesebb összefoglaló műve, a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyv.
A felsorolt intézményeken kívül műhelyei a nyelvművelésnek az egyetemek és főiskolák magyar nyelvészeti tanszékei, de műhelye lehet akár egy-egy közép- vagy általános iskola magyar szakos tanári munkaközössége is.
Részlet az Édes Anyanyelvünk című folyóirat rendszeresen jelentkező hibakipellengérező rovatából
Bár Dobos Károlynak 1898-ban napvilágot látott munkája, A magyar diáknyelv és szótára után csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezése nyomán végre új ifjúsági nyelvi szótár is jelent meg hazánkban; jóval gazdagabb, mint múlt századi társa
Lőrincze Lajos bekeretezett bronzplakettje, amelyet a díj és az oklevél mellé szintén megkapnak a Lőrincze-díj kitüntetettjei (Domonkos Béla szobrászművész alkotása)
