A magyar nyelv nyelvpolitikai szempontból
A magyar nyelv nyelvpolitikai szempontból
Egy-egy nyelv helyzete annak a nyelvközösségnek a helyzetétől függ, amely az illető nyelvet élteti. A nyelvek helyzetének megítélése – a nyelvpolitikai osztályozás – a tudomány feladata, s meghatározott szempontok alapján lehetséges. Ezek a szempontok kérdések formájában megfogalmazva így hangzanak: 1. Hányan beszélik anyanyelvükként és idegen nyelvként az adott nyelvet? 2. Mekkora területen beszélik, illetőleg összefüggő területen és/vagy szórványban beszélik-e? 3. Mióta van írásbelisége, van-e köznyelve s mennyire van elterjedve az írni-olvasni tudás a nyelvközösség tagjai körében? és végül 4. Milyen teljesítőképességű, azaz zökkenőmentesen kielégíti-e a társadalom nyelvi kifejezésbeli szükségleteit?
A magyart anyanyelveként ma körülbelül 14 millió, nem anyanyelveként pedig mintegy félmillió ember beszéli. Ez a szám azonban csökkenő tendenciát mutat, hiszen 1980 és 1990 között Magyarország lakossága 335 000-rel csökkent, s az ország demográfiai helyzete több tekintetben is aggasztóan rossz. A magyar – anyanyelvi beszélőinek a számát tekintve – a világ több ezer nyelvének a sorában a negyvenedik hely körül áll, a 67 európai nyelv sorában pedig a tizenkettedik helyet foglalja el. Területi elterjedtségét tekintve a magyar a közepes nyelvek közé tartozik. A török hódítások előtt nagyobb volt a magyar nyelvterület, mint utána bármikor. Trianon óta folyamatos zsugorodás állapítható meg. Ma a magyar anyanyelvűek két nagyobb tömbben élnek. Kompakt magyar népesség lakja a mai Magyarország területét s a magyar-német és a magyar-horvát nyelvhatárnak a kivételével a határral érintkező keskenyebb-szélesebb sávot is. Ezen a területen hozzávetőlegesen 12–12,5 millió magyar él. A másik összefüggő magyar nyelvterület a Székelyföld, ahol mintegy 900 000 magyar anyanyelvű (túlnyomórészt székely) él. A magyar nyelv régi, a 12. századig visszanyúló írásbeliségű, magas kodifikáltságú nyelv, s beszélőinek a körében az írni-olvasni tudás széles elterjedtségű. Végül: a magyar magas teljesítőképességű nyelv. Olyan, amely alkalmas egy 20. század végi modern társadalom minden nyelvi kommunikációs szükségletének a kielégítésére. Ezt bizonyítja az, hogy Magyarországon a társadalmi és a magánélet minden területének nyelvi kommunikációs feladatát maradéktalanul ellátja. Mindhárom nyelvhasználati szinten (családias-mindennapi, közéleti-szakmai, publicisztikai-szépirodalmi) betölti összes funkcióját.
A sportnyelvet, annak szakszókincsét földolgozó monográfia
Három argószótár különböző időszakokból
A magyar nyelv kisebbségi szerepét tárgyaló tanulmánygyűjtemény
