Az anyanyelvi szocializáció (társadalmasulás)
Az anyanyelvi szocializáció (társadalmasulás)
Az ember boldogulásának, a társadalomban való helytállásának nyelvi-anyanyelvi feltételei is vannak. E szempontból alapvető fontosságú, hogyan indul életünk: kapunk-e elegendő támogatást, ösztönző példát, kellő tanítást anyanyelvünk elsajátítása során, tehát az elsődleges nyelvi szocializáció idején, az iskoláskor előtt. Ha nyelvileg ingergazdag környezetben növünk föl, akkor nyelvi és mentális fejlődésünk – ha egyéb zavaró tényező nincs – akadálytalan lehet. Ellenkező esetben a nyelvi előkészítetlenség miatt iskolai kudarcok, illetőleg gyengébb iskolai teljesítmények várhatók. A hátrányos nyelvi helyzet azt jelenti, hogy az adott helyzetben nem állnak az egyén rendelkezésére a nyelvhasználati eszközök (szavak, szabályok, stílusok) azon a fokon, amely a sikeres, hatékony nyelvi kommunikációt biztosítja. A hátrányos nyelvi helyzet negatív következményeivel tömegesen az iskolákban találkozhatunk, s csökkentésüknek, kiküszöbölésüknek is az iskola a legjobb terepe. Éppen ezért az iskola – amely a fölfelé irányuló mobilitásnak a csatornája – alapvetően fontos e tekintetben is. Minthogy az iskolában a köznyelvet tanítják s köznyelvi produkciókat várnak el, mindazok nyelvi hátránnyal vágnak iskolai tanulmányaiknak, akiknek elsődleges anyanyelvi változata nyelvjárás s nem a köznyelv, azok pedig különösen, akiknek az anyanyelve nem azonos az oktatási nyelvvel. Ez a román vagy szlovák tannyelvi iskolába kerülő erdélyi és felvidéki magyarokat éppúgy érinti, mint a magyarországi német, szlovák vagy cigány anyanyelvűeket. A problémakör össztársadalmi fontossága miatt komolyan veendő és kezelendő. Újabb magyarországi vizsgálatok is bizonyítják például, hogy gimnáziumokba zömmel felsőfokú végzettségűek gyermekei, tehát a nyelvileg általában jobban előkészített gyerekek, szakmunkásképzőbe pedig az általános iskolát végzettekéi, azaz a középfokú tanulmányokra nyelvileg általában kevésbé előkészített gyerekek járnak. A gimnáziumi tanulók előmenetele a legjobb, a szakmunkásjelölteké a legrosszabb. Tudvalevő az is, hogy nálunk a cigánygyerekek helyzete a leghátrányosabb s tanulmányi előrehaladásuk a leggyengébb. Sajnos még mindig előfordul a tanulók nyelvjárásiasságának tapintatlan, szakszerűtlen kezelése, ahelyett hogy a nyelvjárási jegyek ismeretében tanítanák, tudatosítanák a tanárok a köznyelv használatát s a nyelvjárás értékeit.
