Az életkor szerepe
Az életkor szerepe
Az életkor szerinti nyelvhasználati különbségek valamennyi nyelvi szinten jelentkeznek. A legismertebbek – mert szembeötlenek – a gyermeknyelv sajátosságai. A magyarban például az, hogy bizonyos hangok (gy, ny, ty, dzs) kiejtése nehézséget okoz, hogy gyakori a hanghelyettesítés (sz helyett f, s, z, cs-t ejtenek a kisgyerekek), hogy kezdetben kizárólagosak az egyszavas mondatok (mámmá) és így tovább. Nap mint nap tapasztalható az is, hogy az ifjúság nyelvhasználata eltér a felnőttekétől. Az ifjúsági nyelvnek nevezett nyelvhasználati változatot az argó és a szleng szavak és kifejezések, az újszerű szóhasználat, eredeti szóalkotások és a nyers, szókimondó, durvaságot, trágárságot nem nélkülöző stílus jellemzi (csaj, kaja, pia, tök jó). Mindez azzal függ össze, hogy a fiatalság hajlik a megszokottól való szembenállásra, s hogy egyediségre, eredetiségre törekszik a nyelvhasználatban is, nemcsak a viselkedésben általában. S erre azért is van több lehetősége, mert a fiatalság ma jóval önállóbb, mint korábban volt. A köznyelvi, tehát a presztízsformák és -változatok követése leginkább az aktív felnőttekre jellemző. Ez annak a következménye, hogy a társadalom elvárásai – a nyelviek is – az aktív felnőttekkel szemben a legmagasabbak. Az idős emberekre jellemzőbb leginkább régies szavak és kifejezések használata. Ezt a nyelvhasználati helyzetek szűkülése, a társadalmi elvárások csökkenése s az élettani zsugorodási folyamatok magyarázzák.
