Újra otthon
Újra otthon
E művek azonban már Debrecenben készültek. 1800 elején tér haza szülővárosába, s úgy kell számot vetnie az életét addig vezérlő értékek és eszmék kudarcával, hogy közben folytatni kényszerül küzdelmét egzisztenciális gondjainak megoldásáért. Különféle megélhetési lehetőségek hajszolása közben, elkészült műveit sajtó alá rendezve lezárja életének eddigi időszakát, s közben lényegében megoldja ezt az egész intellektuális léte szempontjából sorsdöntő feladatot is. Arra vonatkozóan, hogy ezen a munkán milyen elmélyülten és eredményesen dolgozott, élete utolsó nagy teljesítménye adja a tanúbizonyságot. 1804 áprilisában Rhédey Lajos gróf őt bízza meg elhunyt felesége búcsúztatójának elkészítésével, s ha a búcsúztató, a Halotti versek erre az alkalomra is készült, a körülmények fényében teljesen egyértelmű, hogy a gondolati anyagot illetően szó sincs alkalomszerűségről, itt bizonyosan hosszú meditációinak az alkalomhoz éppen nem illő eredményét foglalta össze s tárta az elképedt gyülekezet elé. E költemény Csokonai poétai kifejezőerejének s ugyanakkor bölcseleti tehetségének is a legnagyszerűbb megnyilatkozásai közé tartozik. Úgy szakít a materialista metafizikával, hogy közben teljes mértékben kizárja a tradicionális vallásossághoz való visszatérésnek még az esélyét is – a modern idealista bölcselet egyik lehetséges változatát megalkotva nyitja meg az ember saját világának távlatait. Néhány hónappal később (1805. január 28-án) bekövetkező halála egy új korszakába lépő költő pályáját zárta le.
A debreceni kollégium
Csokonai Vitéz Mihály arcképe
