Az ifjú Jókai
Az ifjú Jókai
Jókai, aki 1825-ben született jómódú nemesi értelmiségi családból, s társadalmi rétegének és családjának hagyományát folytatva ügyvédi pályára készült (tanulmányai során igen jelentős történeti, irodalmi és képzőművészeti műveltségre tett szert), az 1840-es években kezdte írói tevékenységét, s egész hosszú életén át, „csak” íróként, újságszerkesztőként, újságíróként, illetve politikusként dolgozott. Fiatal korában, Petőfi közvetlen barátjaként, a korabeli legradikálisabb újító irodalmi irányzathoz csatlakozott, mely az irodalmi népiességet a legszélsőségesebb romantikával párosította (ennek hatását mutatja 1846-ban megjelent, a francia rém-romantika hatását is hordozó, magyar alföldi környezetben játszódó, bűnökben, titkokban, szenvedélyekben és végzetcsapásokban dúskáló vadromantikus regénye, a Hétköznapok), s az irodalmi élet e korban igen heves küzdelmeiben is minden téren az újítások pártjára állt: így lett Petőfi mellett alig 23 éves korában az akkori egyik vezető folyóiratnak, az Életképeknek szerkesztője is (házasságát is a korabeli romantikus szabadságeszme nevében köti: szerelmét, a színésznő Laborfalvi Rózát, csak jelentős társadalmi botrány vállalása során tudja feleségül venni).
Jókai fiatalkori pályáját egyszerre jellemzi a radikális politikai érdeklődés, az 1848-as forradalomban a márciusi ifjak egyik legfontosabb vezetőjeként megvalósuló részvétel, az 1849-es üldöztetés és rövid bujdosás vállalása, valamint a nagyon sokoldalú, sokszor behatárolhatatlan irodalmi tájékozódás: már e korban írott novelláiban is kitűnt műfajkeverési merészségével, éles képalkotásával, kiváló tipizálásával, vonzódásával a szélsőséges jellemek és princípiumok iránt, humorával, érzelmességével, hihetetlen változatos stílusbravúrjaival, valamint nyelvhasználatának elsöprő pompájával.
Jókai Mór barátjával, Petőfi Sándorral együtt szerkesztette irodalmi folyóiratát az Életképeket
