Az iskola és a színjáték
Az iskola és a színjáték
A 17. század második felétől a dráma az iskolában él és izmosodik. A protestáns felekezetek legfőbb képviselői közül Calvin nem nézte jó szemmel az iskolai ifjúság fellépését a színpadon, Luther viszont a nevelés és az ismeretszerzés szempontjából rendkívül hasznosnak tartotta. A katolikus szerzetesrendek alapítói közül Assziszi Szent Ferenc a kicsiny közösség első karácsonyán a hevenyészve, szakszerűtlenül megépített templom szentélyében élő, valóságos betlehemet jelenített meg, s ettől kezdve a ferences rend templomaiban hagyománnyá vált ez a szokás. Loyolai Szent Ignác úgy vélte, hogy Jézus szenvedését vagy bármelyik bibliai történetet emlékezetessé kell tenni, s erre a drámai műfaj különösképpen alkalmas. Ezért a rend iskoláiban előírta a színjátszás meghonosítását. A piarista iskolák alapítója, Kalazanci Szent József viszont néhány levelében úgy nyilatkozott, hogy a színpadon fellépő diákot a hiúság bűnébe viheti a szereplés, a diák és a tanár számára is indokolatlanul sok munkát, időt, fáradságot jelent a rendezés és a memorizálás. Mindezek ellenére még az alapító életében engedni voltak kénytelenek a piaristák a társadalmi igénynek, s ezért ők is írtak, rendeztek, előadtak drámákat.
A barokk kor magyar színháza felekezeti iskolákban működött, s szerzői, rendezői is felekezeti tanárok és professzorok voltak. Ezért az irodalomtudomány mindmáig az említett évszázadok drámáit felekezeti és szerzetesrendi bontásban tárgyalja. Így ismerünk evangélikus, református és unitárius színjátékot, valamint a katolikus iskolák területéről jezsuita, ferences, piarista, pálos, minorita és más szerzetes rendi, valamint világi papokat képző, szemináriumi színjátékokat. Az iskolai színpad elsősorban rendkívül nagy számaival lep meg mindannyiunkat. A jezsuiták 44, a piaristák 24, az evangélikusok 38, a reformátusok 21 magyar városban honosították meg a színházi előadást, s tették azt folytonossá. Így szinte alig volt olyan magyar város, amelynek lakói egy évben legalább egyszer ne láthattak volna valamilyen tárgyú drámát. Az iskolák megszabták, hogy évenként hány előadást lehet rendezni. Előbb évente csak egy előadást engedélyeztek, később minden osztály egy vagy több fellépésre is lehetőséget kapott.
