Menetel a légió
Menetel a légió
Sajátságos és eredeti terméke volt a magyar szórakoztatóiparnak a légiós regény, amelynek eleinte szintén külföldi minták, regények és filmek voltak példái, így Percival C. Wren híres, moziban is bemutatott trilógiájának darabjai A kék csillag, A sivatag-titka és Az ideál csókja.
Magyar szerzők kezében ez a regénytípus hamarosan időszerű politikai és társadalmi mondandók tartályává lett, hőse a fegyverbe kényszerített vagy kényszerült ember, aki már nem egyedül, hanem társaival együtt a túlélésért, az életben maradásért küzd, kalandjai közepette a kudarc fenyegetettségében. Érdemes megemlíteni, hogy az állam által preferált háborús és repülős kalandregények ellentéteként alakult ki és vált sikeres olvasmánnyá ez a forma.
Az egykori magányos hős itt már komor katona rendben menetelt, harcolt, próbált kibújni a harcok elől, próbált a drillben és hierarchiában élve maradni. Fegyvere az öklén kívül a humora volt, fanyar és groteszk humor, a valóságra rábámuló, ellentmondásait átlátó cinikus szemlélet.
E regénytípus utánozhatatlan, sehol a világban felül nem múlt mestere a P. Howard álnéven író, szerencsétlen sorsú Rejtő Jenő (1905-1943), aki kitűnt nemcsak regényeinek cselekményével, alakjainak plaszticitásával, hanem utánozhatatlan humorával és stílusának olykor szürrealisztikus gazdagságával is. Munkáit az irodalom értői is elismeréssel fogadták, az olvasók pedig felismerték hőseiben a távoli Oroszországba vezényelt munkaszolgálatost és a Don mentén harcoló honvédet. Nem lehetett véletlen, hogy a hátizsákokban ott lapult az írónak A csontbrigád, A láthatatlan légió, Az előretolt helyőrség vagy a Menni vagy meghalni c. regénye.
Nemcsak Edgar Wallace detektívregényei voltak kapósak, de Maugham, Woudehouse, Schnitzler friss sikerkönyvei is
