1968 és 1988 között
1968 és 1988 között
Nagyjából a hatvanas évek elejéig tartó éveket nevezhetjük az igazi magyar tömegkönyv-korszaknak. A könyvkiadás állami támogatást kapott, hogy a kiadványokat olcsó áron lehessen forgalomba hozni, ez a támogatás azonban csak az ideológia határain belül volt érvényes. Még a hetvenes években is érezhető volt bizonyos kultúrharc, melyet a kortárs és modern (főleg nyugati) irányzatok bemutatásának hiánya, valamint, mintegy ezt kiegészítve vagy elfedve, a 19. századi, a szocializmust megelőző és magyarázó epikus művek olvasásának erőltetése jellemzett.
Ezzel párhuzamosan azonban, talán a hatvanas évek végi gazdasági reform hatására, feléledés jeleit kezdte mutatni a könyvkiadás. Tabukkal és tiltásokkal, eleve elítélt szerzők (pl. Ezra Pound) hiányával, de lassan megjelentek a világirodalom jelentős modern alkotásai, melyeken két, hosszantartó sorozat is alapult: a Világkönyvtár és a Modern könyvtár. Hazai vonatkozásban is bővült a kínálat, fiatal szerzők s a régebbiek is nyomdafestéket kaphattak, közülük nem egyet ekkor kellett újra felfedezni. Mellettük megjelenhettek a korábbi üldözöttek: a Nyugat negyedik nemzedéke, az Újhold, az Ezüstkor még élő szerzői is. Új kiadók alakultak, új feladatokkal. Hatásukra minden területen bővült a kínálat, hosszabb ideje nem látott típusok (pl. útikönyvek) vagy tudományos (pszichológia, szociológia, tudományos-fantasztikus irodalom, stb.) képviseltették magukat a könyvesboltokban. Megszaporodtak a különféle kézikönyvek is. A hetvenes évek közepétől megújult a művészi könyvek kiadása s az évtizedek óta hiányzó filozófusok művei: Nietzsche, Pascal, Kierkegaard és Bergson kötetei is az olvasók kezébe kerülhettek. Nagy fegyverténye ennek az időszaknak, hogy francia mintára 1973-tól folyamatosan jelentek meg a Magyar Remekírók sorozat tagjai, s kiválóan és a magyar könyvkiadásban addig páratlan bőséggel és teljességgel tartalmazták a régi és újabb szépirodalmat. A hetvenes évek egyébként új könyvtípust is meghonosított nálunk, ez a papírkötésű zsebkönyv (paperback). Ezt alkalmazta például az Európa zsebkönyvek, a Képzőművészeti zsebkönyvtár, a Gyorsuló idő, a Mérleg és a rare sorozat is. Végül meg kell említeni, hogy ebben az időszakban került sor az eredetiben elérhetetlen régebbi művek hasonmásainak kiadására is.
Az örvendetes minőségi változások azonban nem jártak a mennyiség ésszerű felmérésével. Tovább is kísértettek a helytelenül kiadott vagy túlzott példányszámban megjelentetett művek, melyek általában a politika éppen időszerű irányvonalát voltak hivatottak megerősíteni. Emellett a terjesztés sem állt feladata magaslatán, ezért 1972-ben kiadói érdekeltségű szervezetet hoztak létre s a magas példányszámú könyveket differenciált árrés megadásával próbálták eladhatóvá tenni. Persze eredménytelenül. Külön gondot okozott még az a hosszú idő, mely a kéziratok elkészülte s a könyvek kereskedelmi forgalomba kerülése között tapasztalható volt. A hetvenes évek végére a három, valaha egységes, ám ekkor már évtizedek óta szétszakított üzletágakban egyaránt a zavarodottság, a válság tünetei mutatkoztak. Az állam ugyanis, amely átvette a tulajdonos szerepét, nem tudta a gazdasági egységeket rentábilisan működtetni, az államosított tőke felélése után pedig nem volt más megoldás, hitelekhez kellett folyamodni. Amikor pedig a könyvelőállításhoz szükséges anyagok világpiaci árai növekedésbe kezdtek, már annyit sem tudott (vagy akart) adni dotációként, amennyit korábban az ígéret meg a szokásjog szentesített. Emiatt 1979 nyarán hatósági áremelést vezetett be. A kiadók ekkor kényszerültek rá először nyereséges kiadványok megjelentetésére, ez volt az első nagy csapás az imitált, szocialista könyvpiacra.
A nyolcvanas évek közepétől a gazdasági csőd elfedésére szolgáló ideológiai engedékenység következtében fel lehetett mérni az emigráció íróit is: amire a hazai szerzők jogosultak voltak, az végre megillette a külföldön élőket is. A számbavétel után pedig következhetett a megméretés: ez az irodalomtudomány vérkeringését frissítette fel.
A kiadók új üzletpolitikájának akadtak melléfogásai is: a két világháború közötti bestsellerek újbóli kiadását nem igazolták vissza az olvasók. Annál nagyobb sikere volt a tényirodalomnak. Nagyhatású sorozatok jelezték ezt: Magyar Tallózó/Magyar Hírmondó, Tények és tanúk, Nemzet és emlékezet, Gondolkodó magyarok, Bibliotheca Historica. Fontos művelődéstörténeti szerepet töltött be az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprintjeivel. Mivel azonban a politikának bizonyos tiltásai továbbra is fennmaradtak, megszerveződött a szamizdat irodalom; ez nem az engedélykérés kényszerén, hanem a kimondás szabadságán alapult.
A nyolcvanas éveket a fentieken kívül az évről évre megrendezett árengedményes könyvvásárok jellemezték. Ennek oka a siralmas könyvterjesztés mellett a fizetésekhez képest magas könyvárakban, az olvasásra fordítható idő csökkenésében s emiatt az olvasási szokások megváltozásában kereshető: az emberek a stagnáló életszínvonal hatására is, meg a gyengülő irodalompolitika következtében is, jobban megnézték, hogy mit vesznek, fokozatosan élni kezdtek a választékkal. Megjelentek a kereskedelemben a nem hivatásos kiadók, s lehetőség nyílt arra is, hogy a szerzők maguk jelentessék meg műveiket: hirtelen megkezdődött a küzdelem a könyvpiac felosztásáért.
Szemelvények a sajtóirányítás dokumentumaiból
1. § Sajtóteméket, ideértve a könyveket, valamint az időszaki és nem időszaki lapokat is, kinyomtatni csak a tájékoztatásügyi miniszter engedélyével szabad.
2. § A már megjelenő időszaki és nem időszaki lapok további megjelenéséhez a tájékoztatásügyi miniszter engedélye szükséges.
3. § Az 1.§-ban említett sajtótermékek terjesztését a belügyminiszter engedélyezi.
11.290/1947. Korm. számú rendelet a sajtótermékek és terjesztésük engedélyezésének ideiglenes rendezése tárgyában.
1. A Kormány elnökének közvetlenül alárendelve meg kell szervezni a Kormány Tájékoztatási Hivatalát.
4. A Hivatal feladatkörébe tartozik a sajtórendészeti tennivalók ellátása (lapengedélyek kiadása és bevonása, külföldről érkezett sajtótermékek behozatalának és terjesztésének engedélyezése, lapok és folyóiratok papírigényeinek számbavétele, lapfejlesztési és terjesztési tervek kidolgozása, papírellátás biztosítása, felhasználásának engedélyezése.)
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 25/1956 (XII. 19.) sz. határozata, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának megszervezéséről.
2. § (1) A Magyar Népköztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben.
(2) A sajtó nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, a nemzetközi élet eseményeiről, más országok és népek életéről, így különösen a béke és a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítésekről.
3. § A sajtóban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, valamint az állampolgárok és a jogi személyek jogait, törvényes érdekeit és a közerkölcsöt.
1986: II. törvénycikk a sajtóról.
1. § Sajtóteméket, ideértve a könyveket, valamint az időszaki és nem időszaki lapokat is, kinyomtatni csak a tájékoztatásügyi miniszter engedélyével szabad.
2. § A már megjelenő időszaki és nem időszaki lapok további megjelenéséhez a tájékoztatásügyi miniszter engedélye szükséges.
3. § Az 1.§-ban említett sajtótermékek terjesztését a belügyminiszter engedélyezi.
11.290/1947. Korm. számú rendelet a sajtótermékek és terjesztésük engedélyezésének ideiglenes rendezése tárgyában.
1. A Kormány elnökének közvetlenül alárendelve meg kell szervezni a Kormány Tájékoztatási Hivatalát.
4. A Hivatal feladatkörébe tartozik a sajtórendészeti tennivalók ellátása (lapengedélyek kiadása és bevonása, külföldről érkezett sajtótermékek behozatalának és terjesztésének engedélyezése, lapok és folyóiratok papírigényeinek számbavétele, lapfejlesztési és terjesztési tervek kidolgozása, papírellátás biztosítása, felhasználásának engedélyezése.)
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 25/1956 (XII. 19.) sz. határozata, a Kormány Tájékoztatási Hivatalának megszervezéséről.
2. § (1) A Magyar Népköztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben.
(2) A sajtó nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, a nemzetközi élet eseményeiről, más országok és népek életéről, így különösen a béke és a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítésekről.
3. § A sajtóban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, valamint az állampolgárok és a jogi személyek jogait, törvényes érdekeit és a közerkölcsöt.
1986: II. törvénycikk a sajtóról.
