Pályafordulata
Pályafordulata
A szépségközpontú babitsi verseszmény azonban hamarosan módosult. A Fogarasról Újpestre helyezését kísérő sajtópolémia, a társadalom radikalizálódása, az első világháború pusztítása, az erkölcsi imperativus filozófusának, Kantnak a tanulmányozása, bizonyára egymást erősítve eredményezte, hogy – Thomas Mann-nal szólva – Babits az „egyéni síkról” a „szociális síkra” tért. A szenvedésben való osztozás kötelezőnek érzett parancsa közelebb vitte a közösség sebeihez, s ennek megfelelően a korszak verseiben teret kapott a társadalmi szolidaritás érzése is (Május huszonhárom Rákospalotán, Húsvét előtt, Fortissimo, Zsoltár férfihangra). Ez a folyamat az 1910-es évek legvégére fellazította a formákat, a központozás következetlenebbé és elnagyoltabbá válásával a szöveget közelítette az ún. belső beszédhez, megszaporította a szabad ritmusú, 15-20 szótagra terjedő sorokból álló költeményeket és a rímtelen szabad verset. Egy másfajta poétikai rendszert alakított ki tehát magának a költő.
Ez a váltás, az ezt reprezentáló 1920-as kötet, a Nyugtalanság völgye mutatja: Babits ekkortájt nem kis mértékben osztja az expresszionista költők gondolkodásmódját.
