Megszületik az állatkert
Megszületik az állatkert
Hazánkban már a reformkorban megkezdődtek a törekvések, hogy „külföldi mintára” mutassunk be állatseregletet. Az 1860-as évek elején három természetszerető magyar tudós: Szabó József, Kubinyi Ágoston és Gerendai József rakta le az alapokat. Kapcsolódott hozzájuk Xantus János is, az élő természet nagy ismerője. Hosszú huzavona után 1865-ben megszületett a helytartótanács engedélye, amely kijelölte a 32 kat. hold területet a jelenlegi Városligetben. (Ma ez a terület 10,8 hektár, azaz alig 22 kat. hold.) Ezekben az időkben a külföldön működő állatkertek elsődleges célja a „népmulattatás” és a bevételszerzés volt. Nálunk az alapítandó állatkert céljáról Szabó József nyilatkozta:
„…Biztosítani kell, hogy minden érdeklődő embernek módja legyen ne csak láttatni, hanem megismerhetni és tanulmányozhatni az állatokat önmaguk épülésére és mindannyiunk hasznára…”
A pesti állatkert 1866. augusztus 9-én déli 12.00 órakor nyitotta meg kapuit. Az akkor meglévő 11 épületben mintegy 500 állatot mutattak be. A belépőjegy ára 20 krajcár volt, ez akkor egy sovány liba árának felelt meg. Az első igazgató Xantus János lett, aki buzgó akarásával sokat tett az állatkert érdekében. Mind a lelkes alapítók nemes törekvése, mind az új vezetők elképzelései sok meg nem értésbe ütköztek, aminek következtében a többféle átalakuláson átment állatkert a századfordulóra végül is anyagi csődbe jutott és tönkrement. S a már-már megszűnésre ítélt létesítményt ekkor (1907) átvette a főváros. Félmillió koronát szavaztak meg az állatkert újjáépítésére.
Lendl Adolf vezetésével „Építési Bizottmány” alakult, melynek olyan neves tagjai voltak, mint Neuschloss Kornél, Kós Károly, Zrumeczky Dezső és mások, a kor neves építészei közül. 1909 elején bezárták az állatkertet, és nagyarányú építkezés vette kezdetét. Ekkor épültek a ma műemlékként kezelt – Neuschloss által tervezett állatkerti főkapu az oldalszárnyakkal, a keleti stílusú elefántház, a Kós és Zrumeczky tervezte, erdélyi stílusú madárház, szarvasház, a nagy- és kisragadozóház, a majomház középső része és a háború alatt teljesen tönkrement több épület, mint a zsiráfház, a bölényház stb. Ugyancsak ekkor hívtak meg olasz mestereket, hogy építsenek „hagenbecki mintára” (Hamburg-Stellingen-i Zoo) olyan műszaki megoldásokat, amelyek nemcsak ésszerűen tagolják a kertet, hanem növelik a bemutató területet és az állatoknak szebb, kerítés nélküli árkokkal, sziklákkal körülvett tartózkodóhelyet biztosítanak.
