Az új premier
Az új premier
A hüllőrészleg slágere a krokodilus
1912 augusztusában nyílt meg ismét az ekkor már a főváros tulajdonában levő újjáépített Állat- és Növénykert, amely akkor európai viszonylatban is korszerűnek és szépnek volt mondható. Igazgatásával az építési és tervezési munkák vezetőjét, Lendl Adolf egyetemi tanárt bízták meg, aki 1919-ig viselte ezt a tisztséget, és ezalatt igen sokat tett a kert további felvirágoztatásáért. Több igazgatóváltás után végül 1929-ben a vadászati szakíróként nemzetközileg elismert Nadler Herbertet bízták meg az igazgatással. Ő 19 évig, nyugdíjba meneteléig (1948) fáradhatatlan munkával irányította a kertet. 1930-tól 1944 decemberéig – a lap utolsó számának megjelenéséig – szerkesztette a „Természet” c. folyóiratot. Ebben rovatot biztosított az Állatkertnek, amely később országosan elismert „Mi újság az állatkertben” c. önálló mellékletté vált.
Az első világháború és az utána következő nehéz évek lehetetlenné tették az 1912-ben újjáépült állatkert további fejlődését, illetve a működés közben felmerülő – építési tapasztalatlanságból adódó – hiányosságok kiküszöbölését; még az állagmegóvás is nehézségekbe ütközött. Ezért Nadler munkatársaival feladattervet dolgozott ki a kert korszerűsítésére. A felújítások megkezdése előtt Lendlhez hasonlóan ő is bejárta Európa legmodernebb, legújabb állatkertjeit, hogy megismerje azok építési és tartástechnológiai tevékenységét. Ilyen előkészületek után került sor 1933-ban arra, hogy pl. az elefántházban tartott, igen jól szaporodó vízilovak háromszor nagyobb belső és hatszor nagyobb külső medencét kaptak. Még a ház eredeti tervezője is elismerően nyilatkozott a felújításról.
Ma már csak régi fényképek emlékeztetnek az állatkert egykori „krokodilházá”-ra. E mutatós, a Nagy-tavon levő alkotmány vízbe nyúló cölöpjei és víz feletti padozata két évtized alatt olyannyira elkorhadt, hogy a látogatók már a 30-as évek elején nem léphettek be balesetveszély miatt. Ezért 1934 tavaszán átépítették a krokodiloknak a pálmaház északi homlokzatán félkörben kiugró – toldalékként hozzáépített – kupolacsarnokot, majd betelepítették az állatok természetes környezetét utánzó növényzetet. A közönség számára fakorlátos feljárót készítettek a pálmaházból. Ez idő tájt került sora Nagy-tó melletti kertrész szépítésére, ekkor építették a Nagy-tó keleti partján a kőfalas, bástyaszerűen kiépített sétányt (a japánkert és a tó között), amely még ma is a legkedveltebb sétálóhelye a kertnek.
1936-ban 120 000 pengős költséggel átépült és kibővült a majomház, amely nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakírók szerint is Európában akkor a legmodernebb volt. Ezen kívül még számos korszerűsítést végeztek több állatházon, figyelembe véve az ott dolgozó személyzet jobb munkakörülményeinek biztosítását.
Zsiráfok – alulnézetben
Állatkerti képeslap a múltból
