Múlt, jelen, jövő
Múlt, jelen, jövő
A Budapesti Állatkert 1866-ban nyílt meg, és mai képét 1912-ben nyerte. Ekkor nemzeti összefogással, a legjobb magyar építészek tervei alapján készült és nagy elismeréssel, büszke ovációval fogadta az ország közvéleménye. Mára a fővárosnak ez a különleges kincse erősen leromlott. A hajdan élenjáró, állatkertészeti megoldások elavultak, mind a szakemberek, mind a közönség mást vár az állatkerttől, mint amit sok évtizeddel ezelőtt. Az összkép 1995-ben inkább lehangoló: sok állat szűk ketrecekben senyved, a műemlék épületek omladoznak, a pálmaház felújítása lassan halad, a közművek végelgyengültek, a Barlang mozi üzemképtelen.
Mindemellett a kert tartalmi megújulása is megkezdődött. Cél, hogy a leglátogatottabb magyar kulturális intézmény modern küldetésnek felelhessen meg, és az ökológiai kultúra legnagyobb hazai központjává,valódi „életkertté” fejlődjön. Néhány eredmény már érzékelhető: új, állatvédelmi szempontokat követő állattartó helyek létesítése (mókusmajomház, lámakifutó, mosómedve-kifutó, zsiráfház felújítása), illetve évtizedek óta elhalt hagyományok felelevenítése (koncertek, karácsonyi rendezvénysorozat), megújuló kapcsolatok a nagyközönséggel.
A műszaki megújulás jelenleg elsősorban a katasztrófahelyzetek elhárításával kapcsolatos (pl. működésképtelen csatornaszakaszok kicserélése, összedőlt épületek megerősítése). Ezek mellett néhány új, környezetvédelmi tartalmú, modellértékű fejlesztés is soron van (parkfelületek visszaállítása, zöldtető, ivóvízhasználat csökkentése, elektromos járművek használata).
A századelő Nagy-Magyarországának székesfővárosa teljesen új intézményt építhetett közönségének. „Ezelőtt öt esztendeje… senki sem mert gondolni arra, hogy ezen az elárvult és végleg elhanyagolt helyen igen rövid idő alatt Budapestnek olyan művészi gyöngye létesüljön, amelyről csak a legnagyobb dicsérettel és őszinte elismeréssel beszélhetünk… (A) gyönyörű környezet, az utaknak szép perspektívája, az épületeknek művészi beállítása és sok-sok apróságnak látszó művészi és szerkezeti fogás, mind együttvéve hozzájárult ahhoz, hogy Budapesten sikerült olyan állatkertet csinálni, amely szép is, jó is, és céljának megfelelő.
Ez az állatkert valóban megállja a helyét a külföldi leghíresebb állatkertek mellett is… a miénknek van hangulata, valami különös hangulata, és ezt a külföldiekében hiába keressük, mert ezek a kis épületek, ezek a téglából, fából, kőből épült, cseréppel, zsindellyel, szalmával fedett kisebb-nagyobb épületek valóban szépek, művésziek, fiatalosan frissek, vidámak és magyarok.”
A gorillák a világ valamennyi állatkertjében a legnépszerübb „látványosságok” közé tartoznak
Ez a szép múlt, amiről a Magyar Építőművészet 1912-ben írt. A kert ma is fontos idegenforgalmi célpont s a főváros büszkesége lehetne, ha nem volna a sok évtizedes leromlottság állapotában. A hangulatos külső foszladozó szigeteléseket, töredező víz- és csatornahálózatot takar. A hagyományos erdélyi stílusban épült állatházak jó része tönkrement vagy eltűnt. A jellegzetes műsziklák életveszélyesen omladozó romokká váltak.
A Városliget 1992-ben jóváhagyott részletes rendezési terve az állatkertet eredeti helyén megtartja és lehetőséget biztosít bővítésére. A XIV. kerületi önkormányat képviselőtestülete pedig 1994 novemberében elfogadta a Fővárosi Állat- és Növénykert részletes rendezési tervének programját.
Az elfogadott program lényege: területileg behatárolt műemléki környezetben, az értékes épületek megtartásával korszerű állattartási feltételeket kell teremteni. Az évszázados hagyaték megőrzése mellett a jövő is fontos. A szűk ketrecek ideje lejárt. Új, tágasabb és természetesebb kifutókat kell építeni a meglévők összevonásával, a parkot fejleszteni, hogy mind az állatok, mind látogatóik jól érezzék magukat. A budapesti intézmény célja a természet szeretetére nevelő, a főváros közönségének kellemes kikapcsolódást adó, ritka állatokat megőrző új intézmény teremtése.
A budapesti helyzet közismert. Egy kis sziget a város közepén, szűkös területtel, zsúfolt és nagyrészt rossz állapotban lévő épületekkel és létesítényekkel, nehéz gazdasági helyzettel. Aligha vállalhat annyit a tudományból vagy a természetvédelemből, amennyit sok nagy és gazdag amerikai állatpark, de még annyit sem, mint a tehetős nyugat-európai városi állatkertek. Mégis fel kell hagyni a régi menazsériaszerű állatbemutatással, miközben aligha lehet másolni a szafariparkok sokhektáros kifutóit.
A budapesti állatkert legfőbb hivatása az, hogy segítse közönségét abban, hogy az intézményben szerzett élmények és ismeretek révén a világ, illetve a földi élet teljességéből minél többet érthessen meg. A cél az, hogy a kert a természet érdekében álló nevelő, művelődést szolgáló intézménnyé váljon, amely persze eredményeket tud felmutatni az állatkerti hivatás többi területein (tényleges természetvédelem, tudományos kutatás, pihenés, szórakozás) is.
Az afrikai bennszülöttek szerint az oroszlán ordítása azt jelenti: „Ki az úr ezen a földön? Én vagyok az! Én vagyok az!”
Talán a legszebb nagymacska a tigris
P. M.
