Búzatáblák, kukoricaföldek
Búzatáblák, kukoricaföldek
Lehet, hogy a nyílt területek egységbe foglalása kissé önkényesnek tűnik, de ha a magasban keringő mezei pacsirta szemével nézhetnénk az alattunk elterülő tájat, az „egységesítés” mégis indokoltnak látszana.
Az agrárbiotópok, az egymással váltakozó búzatáblák, lóhere-, répa- és kukoricaföldek vagy a sárgán virító hatalmas napraforgótáblák ránézésre talán egyhangúnak, unalmasnak tűnnek. Ám ha közelebb megyünk, ha csak egy kicsit is elmélyültebben tanulmányozzuk a lucernatarló, a zöldellő vetés vagy a tök szúrós indáival átszőtt kukoricások állatvilágát, ezernyi érdekes felfedezést tehetünk. Ha valaki járt már az eke után, amikor porhanyós, nagy rögökben kerül felszínre a talaj felső rétege, biztosan észrevette, hogy a menekülő pockok és egerek mellett a különböző rovarlárvák, giliszták, pókok és még sok más állat is a felszínre kerülnek. Ha pedig távolabbról figyeljük a traktor munkáját, azt látjuk, hogy helytől és időszaktól függően seregélyek, vetési varjak, dankasirályok serege követik a nagy zajjal dolgozó gépet, és hol lebegve, hol leereszkedve, rikácsolva, károgva, egymást odébb taszítva igyekeznek megkaparintani a rögökkel kiforduló zsákmányt.
A repce jelenti a telelő túzokok legfontosabb téli táplálékát, a repceföldek azok, amelyekkel a csapatokat helyhez lehet kötni. A mezőgazdasági kultúrákban rendszeresen és nagy számban fészkel a mezei pacsirta, költ a fogoly, a fürj és a túzok, az őszi kukoricatarlókon darvak, ludak, varjak, fácánok és más madarak táplálkoznak, de éjszakánként odajárnak a környező erdőkből a vaddisznók, és az elszórt szemeket rágcsálják a szárkupacok alatt tanyázó pockok és egerek is.
Az érőre forduló napraforgótáblákon óriási csoportokban gyülekeznek a balkáni gerlék és a vadgerlék, de a már leszüretelt táblákon is annyi elszórt szem akad, hogy rengeteg rágcsálónak nyújt táplálékot. Állandó jelenlétük a környékre csábítja a tollas és szőrmés ragadozókat is.
Hazánkban a földterület jelentős részén mezőgazdasági művelés folyik. Ez az emberi tevékenység egyes állatfajokat kedvezőtlenül, másokat éppen ellenkezőleg, rendkívül kedvezően érintett. Olyannyira, hogy például a mezei pocok akaratlan emberi segédlettel elsőszámú mezőgazdasági kártevővé léphetett elő. Ez a kis rágcsáló az eredeti állapotban lévő, szűz sztyeppéken is él, de csak mérsékelt számban, messze nem olyan mennyiségben, mint azt, különösen a négyévente esedékes túlszaporodások idején, egy-egy legelőn vagy lucernatarlón megfigyelhetjük. A termesztett növényekkel paradicsomi állapotokat teremtettünk a kis rágcsálók számára, és ami a legfontosabb, ezek a termények az egyébként szűkös, téli időszakra is biztosítják a bőséges táplálékot.
