Az állatvilág a városba tart?
Az állatvilág a városba tart?
Az urbanizált környezet számos kedvező lehetőséget kínál, amelyet különböző állatfajok különböző mértékben használnak. Előnyben vannak a leginkább alkalmazkodóképes fajok, melyek a legtágabb értelemben, sokrétűen képesek kihasználni a kínálkozó új alkalmakat.
A különböző épületek például számos állatfaj részére a természetes fészkelőhelyet helyettesítik. A füstifecske és a molnárfecske korábban kizárólag sziklafalakon építette sárfészkeit, előbbi nagy elterjedési területének déli felén egyes állományok helyenként még ma is sziklaszurdokban, sziklás völgyekben élnek. Ezzel szemben Közép-Európában mindkét faj kizárólag az emberi településeken költi. Amikor tehát ezek a madarak „rájöttek” arra, hogy az ember készítette épületek nagyszerűen helyettesítik a hajdani sziklafalakat, sőt adott esetben jóval nagyobb biztonságot is kínálnak fészkeik számára, elterjedési területüket hihetetlen módon megnövelték. A magyar alföldön példúl korábban legfeljebb vonulás idején mutatkozhattak, ma valamennyi sík vidéki városban és faluban gyakori fészkelőnek számítanak.
A gólyapárok nagy része a villanyoszlopokra erősített fészektartó állványokon neveli fiókáit
Gyakorlatilag kizárólag a városok öreg épületeinek zugaiban vagy a tetők alatt költenek a kolibrikkel rokon sarlósfecskék, amelyek májusban és júniusban Budapesten még a madarak iránt különösebben nem érdeklődő járókelők számára is egyfajta érdekességet jelentenek, amint hangos sivítással, egymást kergetve suhannak végig a házfalak előtt. Valaha faodúkban, sziklafalak repedéseiben nevelték fiókáikat, ma mint „albérlők” és városi lakosok nagyszerűen kijönnek az emberrel.
Az épületek a nyest számára a sziklákat pótolják. Ez a szép fehér mellényes ragadozó az erdőben is azokat a helyeket kedveli, ahol sziklák, sziklacsoportok vannak. A madarakhoz hasonlóan ő is észrevette, hogy az épületek padlásterei, a templomtornyok éppen olyan, sőt sokkal kényelmesebb és biztonságosabb tanyahelyet nyújtanak maguk és kölykeik számára. Ma már éjszakánként Budapesten a Városmajorban, a Svábhegyen vagy a Pasaréten éppen úgy találkozhatunk az utcán a lomhának tűnő, jellegzetes ugrásaival mozgó nyesttel, mint a falusi templomtornyok vagy a szőlőhegyek présházai környékén.
Az urbanizált emlősállatok frappáns példája a nyest. Aki éjszaka járja a budai utcát, gyakran találkozhat vele
A templomtornyok kitűnő fészkelőhelyet kínálnak számos madárfaj, köztük csókák, verebek és baglyok számára, a gyöngybagoly például hazánkban kizárólag urbanizált környezetben és elsősorban a falusi templomtornyokban fészkel. Utóbbi időben bekövetkezett állománycsökkentése nagyrészt a „konkurencia”, a templomtornyokat ugyancsak „meghódító” nyestek tevékenységére vezethető vissza.
Nagyon sok denevér tanyázik, pihen nappal vagy telel az épületek zugaiban, padlásterein, de például a hegyesorrú denevér úgynevezett szülőszobái is az erre alkalmas padlásokon, tornyokban találhatók. A vemhes nőstények itt hozzák világra többnyire egyetlen kölyküket, melyeket eleinte még magukkal cipelnek éjszakai vadászataik során,de később már egyszerűen „ottfelejtik” őket a gerendákon. A fiatal állatok aztán fejjel lógva türelmesen várják, hogy anyjuk a szúnyog- és cserebogár-vadászat után hazaérkezzen.
Bizonyára mindenki észrevette már, milyen sok különböző lepke, fátyolka és katicabogár igyekszik ősszel az épületek belsejében téli szállást találni. Néha csak tavasszal fedezzük fel a pettyes hátú bogárkákat, amint a sikeres telelés után az odakint langyosan melegítő napsugarakat érezve mászkálnak az ablaküvegen, és kifelé igyekeznek.
