„A magyar tenger”
„A magyar tenger”
Mindenki ismeri, és talán szereti is a Balatont, a magyar tengert, amelyet szigorúan vett limnológiai értelemben nem is a tó, hanem csak a pocsolya kategóriába sorolnak. Azt viszont már kevesen veszik észre, milyen sok különböző arca van a Balatonnak. Ha valaki csak egy kicsit is behatóbban vizsgálja, egészen más képet kap tavasszal, amikor éppen hajtani kezd a frissen zöldellő új nád, nyáron, amikor a „főszezon” zajlik a tóparton, és emberek tízezrei lubickolnak a vízben, vagy sétálnak a parton, ősszel, amikor szilvaillat lengi be a tó környékét, vagy a csikorgóan hideg téli napokon, amikor jéggé dermedt apró hullámok kapaszkodnak a parti sziklákon, és az elnéptelenedett strandok homokja felett csillogó hókristályokat kerget a sarkvidékről idelátogatott, a csontok mélyén vájkáló északi szél.
Ha meleg nyári reggelen a Balaton partján sétálunk, apró fiókáit vezető récét, a horgászsétány körül úszkáló fekete szárcsákat látunk, kék potrohú szitakötők sütkéreznek a nádszálakon. A vízben úszó pézsmapocok elfoszló V betűt húz maga után, és mindenütt hangosan karicsolnak a nádas mélyén fészkelő nádirigók. Ősszel jellemző a csapatokba verődött barkóscinegék csilingelő hangja, hatalmas récecsapatok úsznak a vizen, a parti részeken éppen úgy, mint a tó közepén, és a víz fölé hajló fűzfák alacsony ágairól hosszú csőrű, kék hátú jégmadarak lesik a parti vizekben csapatosan bandázó szélhajtó küszöket.
Keményebb teleken olyan vastagra hízik a jég, hogy a Badacsonyból száraz lábbal kelhetünk át a fonyódi partra, ilyen időben állatokkal csak a nádasok körül vagy a Zala folyó torkolatánál találkozhatunk, ahol az áttelelő récék mindig találnak szabad vizet maguknak. Télire az erdőkből rendszeresen a nádasokba vándorolnak az ökörszemek és a kék cinegék, fehér bundát ölt a torzsák között bujkáló hermelin, de a hóban hátrahagyott nyomai alapján a róka is szívesen húzza meg magát a nagy nádasok biztonságos mélyén.
Tavasszal aztán újra indul az élet. A csukák már februárban ívni kezdenek, a felszakadozó jég helyén ismét apró hullámokat vet a víz, rajta már a dél felől frissen érkezett récék, szárcsák, vöcskök úszkálnak. Kormoránok repülnek a Kis-Balaton felé, és a nagy nádasokban márciusban már énekelnek legkorábban érkező madaraink, a fülemülesitkék.
Számtalan állatnak kínál élőhelyet a Kunkápolnási-mocsár
