Nyílt folyóvizek
Nyílt folyóvizek
A nyílt víz, elsősorban a Duna egyes szakaszai, ősztől tavaszig a vonuló, illetve nálunk telelő különféle récefajok, bukók és búvárok számára nyújtanak pihenő- és táplálkozóhelyet. A bukórécék mindig azokon a részeken tanyáznak nagyobb számban, ahol a fenék iszapjában a legtöbb a vándorkagylót találják. Alacsony vízállás esetén a megjelenő zátonyok sirályok, szürke gémek, kormoránok és parti madarak gyülekezőhelyei, kényelmes és biztonságos helyet kínálnak számukra.
A nagy, mindenki által ismert tavakon és folyókon kívül országszerte rengeteg névtelen, kisebb-nagyobb vizes élőhely kínál megfigyelési lehetőséget a természet iránt érdeklődők számára. Ide tartoznak a mezőkön átfutó vízelvezető árkok, a középhegységek patakjai, de azok a kisebb-nagyobb mocsarak, kubikgödrök, erdőszéli kiöntések is, amelyekben minden tavasszal békák és gőték ezrei petéznek, ahol majd mindenütt megtaláljuk a csendes vizeinkre jellemző tányércsigákat és mocsári csigákat, ahol a csíborok és csíkbogarak vadásznak és hatalmas rágókkal felfegyverkezett szitakötőlárvák lesnek zsákmányukra. Ha szeretnénk elmélyedni egy-egy ilyen kisebb víz vizsgálatában, érdemes legalább egy kézinagyítót és egy apró lyukú kézihálót magunkkal vinnünk. Nagyon sok olyan rovar, pók, csiga és más alacsonyrendű állat él ezekben a vízállásokban, apró mocsarakban, melyeket csak a hálót a fenéken néhányszor meghúzva sikerül a felszínre hoznunk. A Tisza mentén még meglévő kubikgödrökben pedig már nemcsak apró állatokat, de halászgató kis kócsagokat, üstökösgémeket és bakcsókat is láthatunk. Halak is úszkálnak a tisztán csillogó vízben, amelyeket az áradás után visszahúzódó folyó nem vitt magával, hanem a kubikgödörben feledte őket.
Magyarországon még ma is sok, köztük nemzetközileg is jegyzett vizes élőhelyet találunk. Elsősorban Nyugat-Európa fejlett országaiból évről évre mind többen látogatnak hozzánk, szakemberek és turisták egyaránt, hogy állatokat figyeljenek meg vagy fényképezzenek. Hazájukban a háborítatlan természet már legfeljebb csak nyomokban található; az elveszített értékeket keresik Magyarországon. A tavaszi és őszi vizeknél, leeresztett halastavaknál ma már megszokott látványa németül vagy angolul beszélő, távcsővel, teleszkópokkal és fényképezőgépekkel felszerelt csoport, de sokan érkeznek olyanok is, akik a magyarországi rovarvilággal, pókokkal, halakkal, békákkal, hüllőkkel ismerkednek. Ezeknek az embereknek, akár Németországból, Angliából vagy Hollandiából érkeztek, a hazai tájak még igazi paradicsomot jelentenek. Rajtunk is áll, hogy ez a helyzet, ami nemcsak nekik, de az országnak is jó, ne változzon.
S. E.
