Hetven emlős kipusztulása
Hetven emlős kipusztulása
Az emlősök közül a természetalakítás, az élőhelymegszűnés, a környezetszennyezés és a vadászat – mindenekelőtt a nagy testű növényevő, ragadozó és trófeájuk vagy ritkaságuk miatt értékes állatfajokra – jelentett veszélyt. Ezek közé tartozik elsősorban az elefánt, az orrszarvú, a víziló, az oroszlán, a tigris, a leopárd, az orangután, a gorilla, az okapi, a jegesmedve, a rozmár, a bölény, a hiúz, a barnamedve, a zerge stb.
Ezért a madarak után az első – állatfajokra is kiterjedő – természetvédelmi intézkedések, valamint a vadászattal kapcsolatos rendelkezések ezek védelmét kívánták megoldani. Afrikában ezen fajok zöme a nagy kiterjedésű nemzeti parkokban és állatvédelmi területeken talált menedéket.
Az északi földtekén, így Európában is, ezeket természetvédelmi és vadászati intézkedésekkel igyekeztek megvédeni. A sokszor nagyon szigorú törvényes rendelkezések ellenére is az elmúlt háromszáz év alatt több mint 70 emlős pusztult ki végérvényesen. Ez a pusztítás az utóbbi évszázadban évenként egy, a megelőző ötven esztendőben pedig évi másfél faj eltűnését okozta. Jelenleg több száz emlősállat szerepel a kipusztulás közvetlen veszélyében lévő állatfajok listáján.
A hazai faunából kipusztult emlősfajok egy részéről utólag már nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, hogy eltűnésüknek mi volt az oka, a legtöbb esetben feltételezésekre vagyunk utalva. Valószínű, hogy egyes fajok utolsó példányait a vadászok ejtették el, mások felmorzsolódását, majd kipusztulását az élőhelymegszűnés okozhatta, de a legtöbb esetben egy-egy faj végleges kihalását több tényező együttes hatása idézi elő.
Hazánk területéről a későbbiekben ismertetendő időpont (1800) előtt az emlősök közül a vadló, az őstulok, a jávorszarvas és az európai bölény pusztult ki vagy tűnt el véglegesen.
