Távlatilag veszélyetetett állatfajok
Távlatilag veszélyetetett állatfajok
Ide azokat a fajokat soroltuk, amelyek elterjedési szegélyzónája hazánk területére esik, vagy nálunk csak a fő elterjedési területtől többé-kevésbé elszigetelt, szigetszerű populációban élnek. Néhány olyan – még jelentősebb egyedszámú – fajt is ide soroltunk, melyeket élőhelyeik viszonylag kismértékű megváltozatása is veszélybe sodorhat. E csoportba soroltuk azokat az állatfajokat is, amelyek az elterjedési terület peremén kialakult élőhelyeik miatti fluktuáció következtében Magyarországon ritkán fordulnak elő. Ezen fajok legtöbbjénél az élőhelyek védelmének megelőző jelentősége van. Számos, állatföldrajzi szempontból a hazai faunára jellemző, értékes faj, illetve ezek helyileg kialakult (endemikus) alfajai is e csoportba tartoznak.
Közéjük tartozik egy emlősfaj (a zerge), kilenc madár (pl. a kis héja, a szirti sas és a pásztormadár), egy hüllő (a hegyi gyík), vagyis tizenegy gerinces, valamint ötvenegy szitakötő és lepke. (A gerinctelen állatfajokat részben magas számuk miatt, részben azért nem említjük név szerint, mert sokuknak nincs magyar elnevezése.)
Összegzésképpen megállapítható, hogy a kipusztult, eltűnt és veszélyeztetett állatfajok száma Magyarországon négyszáz, melyek közül 110 gerinces (20 emlős, 83 madár, 4 hüllő, egy kétéltű és két halfaj), 290 gerinctelen (18 csiga és 272 rovar), vagyis 53 állatfaj már kipusztult vagy eltűnt.
Arányuk alig több mint egy százalék, azonban minden valószínűség szerint számos kipusztult, eltűnt vagy veszélyeztetett alacsonyabb rendű faj van az eddig kellően meg nem ismertek között. Figyelemreméltó továbbá, hogy a gerincesek közül minden ötödik faj veszélyeztetett!
Ellentmondásosnak tűnhet, hogy a védett fajok száma több mint kétszerese a veszélyeztetetteknek, a magyarázat: számos nem veszélyeztetett faj (különösen az énekesmadarak közül) áll természetvédelmi oltalom alatt. Semmi sem indokolná, ha (pl. a fecske vagy a cinege) védelmüket a hatóság feloldaná.
R. Z.
