1974: Egyes gerinces állatfajok védelme
1974: Egyes gerinces állatfajok védelme
Nevével ellentétben a fürge gyík a leglustább hazai gyíkjaink egyike
A hazai tudományos intézmények régi óhaja volt, hogy a természetvédelem a madárfajokhoz hasonlóan a gerinces fauna egyéb veszélyeztetett állatcsoportjainak védelméről a jelenkor követelményeinek megfelelően gondoskodjon. Közülük egyeseket az ember gazdasági tevékenysége kipusztulással fenyegetett. Néhányuk (pl. a földikutya, a csíkos egér, a parlagi vagy rákosi vipera, a magyar márna vagy pannon gyík) világviszonylatban is jelentős állatföldrajzi ritkaság. Számos faj táplálkozásával a belterjes mezőgazdaságnak is jelentős hasznot hajt (mint pl. a denevérek), míg a korábban kártevőknek tekintett ragadozók lecsökkent állományuk következtében ma már nem okozhatnak számottevő kárt.
Több faj további ritkulása nemcsak kulturális szempontból lenne veszteség. A mezőgazdasági területek életközösségeiből való kiválásuk egyben messzemenően fokozná a biológiai egyensúlyviszonyok romlását, a kártevő rovarok és rágcsálók túlszaporodásához vezetne.
Egy sor gerinces faj védelem alá helyezését az üzleti szempontokat szolgáló állatgyűjtés és a kereskedelmi forgalomba hozatal megakadályozása, a nemzetközi kötelezettségek és az a körülmény is szükségessé tette, hogy a veszélyeztetett fajok közül számos a többi európai országban már természetvédelmi oltalom alatt állott. Ezen fajok hazai védelmének hiánya egy sor külföldi tanszergyár, állatkert, kiállítás és egyéb felhasználó figyelmét Magyarországra irányította.
A határozat (az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 290/1974. [Tanácsok Közlönye, III. 14.] határozata egyes vadon élő gerinces állatfajok védetté nyilvánításáról) értelmében 96 gerinces faj került oltalom alá, amelyből ha levonjuk az 1901-ben védelem alá helyezett 32 emlősfajt, az újonnan védelem alá került fajok száma 64 volt.
E határozat meghozatala után 18 hal-, 15 kétéltű-, 15 hüllő-, 321 madár- és 48 emlős-, vagyis összesen 417 gerinces állatfaj állott természetvédelmi oltalom alatt, ami a gerinces fauna közel nyolctizede.
