Az emeleten fészkel
Az emeleten fészkel
A mókus a fák magasabb ágai között gömb alakú gallyfészket készít, belsejét finom fahánccsal, mohával és fűvel béleli. A fészek átmérője kb. 40 cm, a belső téré 15 cm. Néha varjúfélék vagy ragadozók elhagyott fészkeit boltozza be. A birtokolt területen belül gyakran több fészke is van. Párzási ideje már januárban megkezdődik, a nőstény 35–40 napi vemhesség után többnyire márciusban 3–6 kölyköt ellik. A kicsinyek szemei zártak, a csupasz apróságok súlya 8–12 gramm. A szoptató nőstény dühösen elkergeti az esetleg közeledő hímet. A fiatal mókusok szemei négyhetes korukban nyílnak, anyjuk 12 hétig szoptatja őket, de közben a fészket – eleinte csak rövid időre – már négyhetes koruktól elhagyják. Ha a nőstény azt veszi észre, felfedezték a kicsinyeit, a szájában egyenként egy másik fészekbe hordja át őket. A nyár folyamán gyakran másodszor is ellik.
A párosodási időn túl a mókus magányosan él. Tápláléka változatos, de elsősorban növényi eredetű. Megrágcsálja a tölgy-és bükkmakkot, kedveli a gombát, a rügyeket és a különböző gyümölcsöket. Ahol erre módja van, megdézsmálja a diót, a mogyorót és a mandulát. A Badacsony hegy tetőrészét borító erdőből a mókusok nyári hajnalokon rendszeresen lejártak a szőlőbe, és napok alatt teljesen lekopasztották az erdőszélhez közel álló mandulafákat.
Alkalmilag kifosztja a mókus a madárfészkeket, de jóízűen elfogyasztja a cserebogarat, a sáskát és más rovarokat is. A nyár végén és ősszel gyűjtöget, korhadt üregekben vagy az avarban főként bükk- és tölgymakkot halmoz fel. Bár e raktárak egy részéről megfeledkezik, télen gyakran belőlük falatozik. A behavazott Mátrában láttam egyszer, amint a mókus a mély hóban ásva igyekezett az avarban elrejtett csemege felé. A helyet nagyon pontosan megjegyezte. A mókus a közhittel ellentétben nem alszik téli álmot, de hófúvásos, zimankós időben néha napokig ki sem mozdul a vackából. A friss hóban viszont gyakran látni jellegzetes talpnyomait.
A mókus élete jelentős részét a fák ágai között tölti, de ugyanezt elmondhatnák magukról a rágcsálók egy másik családjának képviselői, a pelék is. A mókussal ellentétben éjjeli állatok, erre utalnak nagy, fekete szemeik is. Hazánkban három fajuk ismert, a legnagyobb a mintegy patkány nagyságú nagy pele. Bundája hamuszürke, a hasoldala fehéres. Szemei körül sötét gyűrű látszik. Farka hosszú és lompos. Testhossza 13–20 cm, farka 10–18 cm, súlya 70–80 gramm, de a telelésre készülő állatnál akár 280 gramm is lehet.
Kifejezetten éjszakai életmódú, a nappalt faodúban, sziklarepedésben, erdei házak padlásán tölti, rejtekét csak a sötétedés beállta után hagyja el. Élőhelye a gazdag aljnövényzetű lomberdő, különösen kedveli a tölgyeseket és bükkösöket is. Ha a közelben kertek, gyümölcsösök vannak, oda is szívesen átlátogat, de meg is telepszik a kertekben. Kitűnően kúszik és ugrik, mókus módjára veti át magát egyik ágról a másikra. Gyakran ad éles, átható hangokat. Meglehetősen társas természetű, gyakran él több példány egymás közelében. Tartózkodóhelyéhez erősen ragaszkodik.
Az erdők légtornásza: mókus
