Pelehús, mézzel és mákkal
Pelehús, mézzel és mákkal
A régi rómaiak, úgy látszik, nagyon kedvelték a körtén, almán és dión hízott nagypele húsát. Olyannyira, hogy Lucullus egyik kortársa, bizonyos Fluvius Lupinus, külön „hízlaldákat” készített részükre. Csapdákkal rendszeresen fogatta és egy sima kőfallal körülkerített, zárt területen tenyésztette is őket. A hízlalásra kijelölt állatok nagy, hordó formájú, agyagból készült edényekbe kerültek, ahol tudományos gonddal etették őket. Néhány ilyen hízlalóedény a pompeji ásatásokkor is előkerült.
A peletenyésztés jövedelmező foglalkozás lehetett. Diokletianus császár például, aki úgy látszik, nem vetette meg az ínyenc falatokat, 10 hízlalt peléért 400 dénárt fizetett. Ránk maradt számos, akkoriban használt recept is, ezek egyike-másika mai szemmel elég különösnek tűnik. Egyesek a pelehúst például mézzel és mákkal fogyasztották.
Gazdag aljnövényzetű erdők éjszaka mozgó apró lakója a mogyorós pele
A nagy pelénél jóval ritkább hazánkban az inkább keleti elterjedésű erdei pele. Akkora, mint egy sárganyakú erdei egér, bundájának színe felül a szürkétől a vörhenyesbarnáig változik, oldalai valamivel világosabbak, hasa sárgás árnyalatú fehér. Szemén át egészen a füléig széles, fekete csík húzódik, hosszú farka dúsan szőrözött. Hazánkban többfelé előfordul, de pontos elterjedése nem ismert. Gödöllő közelében akácerdő bodza aljnövényzetében beboltozott régi feketerigó-fészekben találtuk dr. Ország Mihály barátommal, Mátrafüreden az odútelepen Szeniczey Tibor rendszeresen megtalálta.
A három faj közül a mogyorós pele a legkisebb, mindössze házi egér nagyságú. Bundája vörhenyes árnyalatú, sárgásbarna, alsóteste fehér. Hosszú farka dúsan szőrözött. Gazdag aljnövényzetű, nedvesebb talajú lombos és elegyes erdőkben él, de megtelepszik a bokrosokban is, különösen ha ott mogyoró is van. Éjszakai életmódú, akár a másik két pelefaj. Ügyesen kúszik, az alacsony bokorágakon száraz fűből, háncsdarabkákból, levelekből öklömnyi, oldalsó bejáróval ellátott fészket épít, de megtelepszik a mesterséges fészekodúkban és a harkályodúkban, akár 20 méter magasan is. A nőstény 22–24 napi vemhesség után évente egy vagy két alkalommal 2–7 kölyköt ellik. A kicsinyek szemei 16 napos korukban nyílnak, egy hónapig szopnak, és röviddel utána önállóak. Magokkal, gyümölcsökkel, bogyókkal, rügyekkel és rovarokkal táplálkoznak.
Ha egy szintén vörhenyesbarna, de rövid és nem lomposfarkú rágcsálót látunk alkonyattájt az avarban motozni, erdei pocok került elénk. A mezei pocoknál csak valamivel kisebb rágcsáló gyakori a hazai erdőkben, földalatti járatokban lakik, táplálékát a talajon, illetve az alacsony ágakon keresi. Talán a legbizalmasabb természetű a hazai pocokfajok közül, csendesebb környezetben napközben is előbújik, és néha pár lépésnyire meg is lehet közelíteni anélkül, hogy menekülne. A nőstény kb. 18 napi vemhesség után évente 2–4 alkalommal 2–8 kölyköt ellik. Az erdei pocok tápláléka magokból, lágy szárú növényekből, hajtásokból, rügyekből, gyökerekből, gombából és fakéregből áll, de ha véletlenül rábukkan, kifosztja a földön fészkelő madarak otthonait is. Gyakran készít raktárakat, ezeket levelekkel fedi be. Ha jó a bükkmakktermés, erősen elszaporodhat.
Hazánkban egyelőre csak alkalmi vendég: nyestkutya
Végül röviden néhány olyan állatfajról, amelyek csak néhány példánya került elő hazánkban, illetve megjelenésük várható. A barna medve a szomszédos Szlovákiában és az erdélyi hegyekben él, nálunk legfeljebb eltévedt alkalmi vendég. Néhány példányban bizonyított a nyestkutya hazai előfordulása (pl. Lónya, Pécel). Ez a ragadozó tulajdonképpen Kelet-Ázsiában honos, de a prémje miatt 1930 és 1950 között nagy számban hozták be a Szovjetunió európai területeire. Innét érkeztek azok a telepekről megszökött állatok, amelyek egyebek mellett Németországban, Svájcban, Svédországban és hazánkban is megjelentek. Ausztria felől elkóborolt zergét határvadászok lőttek az Alpokalján, az Írott-kő környékén. Megtelepedésére alkalmas élőhely hiányában természetesen nincs remény. A hatalmas jávorszarvas meglehetősen elszaporodott északi hazájában, és egyes példányok messzire elkalandoztak dél felé. Hazánkban az utóbbi tíz évben három alkalommal észlelték, de egyre több a jávor Lengyelországban, és felbukkant Ukrajnában és Szlovákiában is. Végül a kerti pele megjelenése, helyesebben felfedezése bármely nap várható. Határaink körül már mindenütt előkerült, és nincs kizárva, hogy nálunk is él, és csupán megtalálójára vár. Szép feladat azok számára, akik az erdőben szeretnének búvárkodni.
S. E.
