Folyton vadászik
Folyton vadászik
Menyéttel a legkülönbözőbb helyeken találkozhatunk. Mezsgyék, bokros árokpartok, út menti kőrakások, erdőszéli fatelep közelében éppen úgy felbukkanhat, mint a nádszegélyek mentén vagy a falvak, tanyák közelében. Különösen télen húzódik be a lakott területekre, ahol farakások alatt, szalmakazlak körül tanyázik. Nappal és éjszaka egyaránt mozog. Vadászik a nyílt agrárbiotópokban is, ha a közelben védelmet nyújtó bokrosok, erdőfoltok vannak. A zsákmányt kereső állat mindenhová bekukkant, mindent megvizsgál. Ha az egér cincogását utánozzuk, néha egészen közelre csalható. Látja az embert, talán érzi a veszélyt is, a csábító hangnak mégsem tud ellenállni. Izgatottan futkos, hol itt, hol ott bukkan ki a gazból, amikor felágaskodik, fehér mellénykéje messziről látszik.
Zsákmányát nem szívesen hagyja el. Egy alkalommal a Velencei-tó mellett szemtanúja voltam, amint elkapott egy törpeegeret. Megölte, majd felkapta, de abban a pillanatban észrevett engem. Egy pillanatig dermedten állt, aztán letette a zsákmányt, és oldalt szaladva eltűnt a sűrű gaz között. Megnéztem a frissen megölt egeret, aztán tízlépésnyire eltávolodtam, és vártam. Fél perc sem telt bele, és a menyét, amely nyilván folyamatosan figyelt a fű közül, újra megjelent, habozás nélkül odafutott zsákmányához, felkapta, és eltűnt vele.
A menyét örökké éhes, folyton vadászik. Ha télen tanyát üt egy olyan pajtában, ahol hemzsegnek az egerek, gyorsabban végez velük, mintha minden sarkot csapdákkal raknánk tele. Tápláléka túlnyomó részben apró rágcsálókból áll, de megöli az üregi nyulat, alkalmilag kifosztja a madárfészkeket, akár a bokrok ágain is, megöli az eléje kerülő gyíkokat. A dunabogdányi kőfejtők közelében láttam, amint egy kifejlett rövid gyíkot cipelt. A derekánál fogta, a hüllő kétoldalt lógott a szájából. Pécelen, a Rákos-patak mentén egy téli napon frissen megölt vízipocokkal jött szembe velem egy gyengén behavazott barázdában. Úgy hozta, mint az apportírozó vizsla a nyulat, fehér mellénye piros volt áldozata odakenődött vérétől.
A törpeegér a menyét egyik gyakori zsákmánya. Hazánkban gyakori, általában mégis csak ritkán találkozunk vele. Aki viszont tudatosan keresi, és tudja azt is, hol kell kutatnia utána, hamar rábukkanhat. Ha másra nem is, de a fészkére bizonyosan. A törpeegér ugyanis öklömnyi otthonát rokonaitól eltérően nem a föld alatt vagy faodúban, hanem magasra nőtt feketeüröm- vagy csalánszárakra, nádszálakra, kukoricára stb. építi. A fészek külső fele növényi szálakból, nádlevelekből készül, ezeket fonja rá jó erősen a tartószárakra is, a belsejét apróra rágott növényi anyagokkal, pihékkel béleli. Rendszerint több fészke is van egymás közelében, az egyikben csak alszik, a másikban kölykezik. De ha úgy érzi, ez utóbbit felfedezték, habozás nélkül áthordja a kicsinyeket egy biztonságosabbnak vélt fészekbe.
Nagyon apró, hosszú farkú egérke. Bundája felül a sárgásbarnától a vörhenyesbarnáig változhat, sőt helyenként egészen sötétbarna hátú példányok is akadnak. Alsóteste piszkosfehér, ez a szín éles határral válik el az oldalaktól. Fülei alig állnak ki a bundából, szemei sötétbarnák. Testhossza 50–78 mm, farokhossza 45–75 mm, súlya 3,5–13 gramm. Ez utóbbi erősen függ az évszaktól, azaz a táplálkozási feltételektől. A nőstények valamivel nagyobbak a hímeknél.
