Katalin cárnő meghívása
Katalin cárnő meghívása
Nádszegélyek, gazos árokpartok jellemző állata a törpeegér
A törpeegeret a tudomány hivatalosan csak az 1700-es évek vége óta ismeri. Peter Simon Pallast, a neves természettudóst II. Katalin cárnő 1768 tavaszán a szentpétervári akadémiára hívta meg, és nyomban meg is bízta egy nagyszabású szibériai expedíció vezetésével. Pallas hat évig gyűjtött a zoológusok részére akkoriban még annyira ismeretlen tájakon, és a magával hozott óriási anyagban számos törpeegér is helyet kapott. Feljegyzéseiben azt írta, hogy ez a kis rágcsáló helyenként olyan gyakori volt, hogy az asztalról lopták el a kenyeret, de azt rövid szoktatás után kézből is elfogadták.
Hazánkban a törpeegér a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordul, helyenként gyakori. Miután a sűrű növényzet védelmében tevékenykedik, rendszeresen mozog nappal is. Tevékenységének napszakos változásait a volt Szovjetunió területén vizsgálták, és azt találták, hogy a nyári hónapokban, főként a késő délutáni és kora esti órákban jár táplálék után, télen viszont, amikor lényegesen hosszabbak az éjszakák, napközben jóval kevesebb törpeegeret figyeltek meg.
Azt, hogy időnként túlszaporodási, gradációi vannak, erdei fülesbaglyok köpetei segítségével sikerült bizonyítani. A törpeegér általában legfeljebb 1-2%-kal szerepel ennek a szinte csak rágcsálókat fogyasztó bagolyfajnak a táplálékában, de 1966/67 telén az ország egész területén gyűjtött gazdag köpetanyagban mindenütt magas értékkel szerepelt, a teljes zsákmányhoz viszonyított mennyisége helyenként eléri a 15–17%-ot.
A törpeegér nem alszik téli álmot, a hosszan tartó hideg alaposan megtizedelheti az állományokat. A szűkös időben nem ritka a kannibalizmus sem, a populáció a gyengébb, életképtelenebb példányok felfalásával igyekszik átsegíteni önmagát az ínséges időszakon.
Szaporodási időszaka éppen fészeképítési módja miatt nagyban függ a növényzeti adottságoktól. A nőstények évente 2–6 alkalommal ellenek, általában 4–6 kölykük van. A kicsinyek szemei a 7. napon nyílnak, 14–16 napig szopnak, néhány nappal később önállóak, és 4–5 hetes korukban ivarérettek. Az alvó- és kölykezőfészkek 20–130 cm magasan épülnek.
Piechocki vizsgálatai szerint Németország keleti felén a legtöbb ellés augusztusra esett. Sleptsov az Usszuri vidékén ugyanezt júliusra teszi. A vemhes nőstények hónapok szerinti megoszlására német adatok alapján Piechocki állított fel táblázatot. „A” a vizsgált nőstények számát, „B” az ezek közül vemhesen talált példányokét mutatja:
| I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | VIII. | IX. | X. | XI. | XII |
| A | 4500 | 1885 | 400 | 52 | 112 | 225 | 250 | 352 | 489 | 2400 | 4500 | 2300 |
| B | – | – | 12 | 15 | 40 | 111 | 130 | 120 | 184 | 484 | 32 | 11 |
| % | – | – | 3,0 | 28,0 | 36,0 | 49,0 | 52,0 | 36,0 | 38,0 | 20,0 | 0,7 | 0,5 |
