Születésszabályozás – farkas módra
Születésszabályozás – farkas módra
A Zempléni-hegységben újra megtelepedett a farkas
A párosodási, tüzelési időszak területenként változó, Európában általában január és március közé esik. A párok revíreket birtokolnak. A vemhességi idő 63–65 nap, a fiatal szukák kevesebb, 3–4, az idősebbek 6–12 kölyköt ellenek. Születési súlyuk 200–500 gramm. Szemei 10–12 nap alatt nyílnak, anyjuk körülbelül 6 hétig szoptatja őket. A szuka a kölykezés előtt elhagyja a falkát, és védett helyet keres leendő kölykei számára. Néha maga kapar gödröt, máskor borz- vagy rókavárat mélyít ki, esetleg kidőlt fa gyökerei közé vagy kisebb barlangba vackolja be magát. Heptner oroszországi megfigyelései szerint néha mocsarak szigetein kölykezik, de mindig száraz helyet választ. Előfordul, hogy valamelyik falu közelében keres kölykezőhelyet, ezt a döntését többnyire jó néhány kutya bánja. A kan a családdal marad, együtt nevelik a kölyköket. Megfigyelték, hogy táplálékban szegény években a farkasok „születésszabályozást” végeznek, ilyenkor csak a rangidős nőstények párzanak és nevelnek kölyköket. Ennek feltehetőleg a fordítottja is érvényes.
A fiatal farkasok ősszel váltják fogaikat, és ettől kezdve mind gyakrabban kísérik el szüleiket a vadászatra. Csatlakoznak hozzájuk az előző évi kölykök, és kialakulnak a falkák. A farkas kétéves korában ivarérett, szabadban elérhető életkorát 16 évre becsülik.
Tápláléka rendkívül sokrétű. A nyári időszakban nagyon sok közepes nagyságú és apró állatot, nyulakat, pockokat és egereket fog, de megeszi a gyíkot, a békát, a földön talált madárfiókákat, tojásokat, sőt a nagyobb mocsarak környékén élő farkasok rendszeresen tizedelik a vedlési időszakban egy időre röpképtelen récéket és vadlibákat. Heptner szerint a nyár végén és ősszel bogyókat, gyümölcsöt, például dinnyét is esznek, de Kelet-Európában egyik fő táplálékukat mégis a háziállatok, főként az éjszakánként a falvak körül elfogott kutyák jelentik. Télen a megnövekedett farkasfalka üldözi és többnyire le is rántja a csapattól elszakadt vagy elszakított szarvast és jávorszarvast, különösen a mély és kérges havon könnyű préda a minduntalan beszakadó őz. A vaddisznóval nehezebb dolguk van, mert a konda összetart, és keményen védelmezik egymást, a kanokkal pedig szintén nem tanácsos kikezdeni.A disznók közül a farkasok leginkább a többiektől elmaradó, elszakadó, védtelen süldőket ejtik zsákmányul.
A hómezőkön a szánkó után loholó vérszomjas farkas falka képe Jack London Farkasvér című, egyébként életízű és gyönyörű regényétől kezdve Jókai A kőszívű ember fiai című munkáján át sokfelé felbukkan, de nagy valószínűséggel többnyire a mesék világába tatozik. A farkas néhány, de nagyon ritka esetben az emberre is veszélyessé válhat. De hogy ennek az ellenkezője is igaz, és egy ember puska és más fegyver nélkül, puszta kézzel is végezhet a farkassal, arra nézve álljon itt Jurán Vidor Kárpáti ordasok című könyvéből vett idézet, amelyet a szerző a bratislavai „Polovnicky Obzor” 1951. augusztus 8-i számából vett át, a szerző dr. Bereczky Miklós orvos.
