Egerek itt, ott, mindenütt
Egerek itt, ott, mindenütt
Egy tanyát vagy egy falusi portát egyszerűen el sem lehet képzelni házi egér nélkül. Ezek a jelentéktelenül szürke kis rágcsálók az istállóban, kamrában, pincében, padláson vagy a szérűskertben mindenütt otthon vannak. Generációk élhetik le életüket egyetlen nagyobb kamrában vagy pincében anélkül, hogy akár egyszer is az udvarra vagy a szomszédba merészkedtek volna. Ahol pedig bőségesen találnak táplálékot, hihetetlenül gyorsan és szinte elképzelhetetlen mértékben szaporodnak el.
Gyerekkorom emlékei között még ma is élénken él a „tyúkház”, az a vályogból készült nagyobb épület, ahol baromfiakat tenyésztettünk. A több helyiségre osztott, piros cseréppel fedett épületben az éjszakázásra szolgáló széles ülőrudak, a tojóládák, etető- és itatóládák sorakoztak, a sarokban állt egy ocsúval teli láda is, nem csoda hát, ha az egerek is egykettőre birtokba vették. Eleinte csak az ajtók sarkainál jelentek meg a vályogba fúrt jellegzetes kis lyukak, de aztán a nyílások száma gyorsan szaporodott, és az egerek fittyet hányva a kihelyezett csapdákra, mind többen lettek. A tyúkok napközben odakint bogarásztak, így aztán a csendessé vált környezetben az egerek akár délben is vidáman hancúroztak. Ha leültem egy felfordított vödörre a sarokban, az első már néhány másodperc múlva megjelent. Kidugta a fejét a nyíláson, és csillogó fekete szemeivel óvatosan körbekémlelt. Aztán előbújt, néhány méternyire tőlem. Elbűvölve néztem. Amint szimatolva szaladgált ide-oda, néha leült és hosszasan mosakodott, majd felkapaszkodott egy fonott kosárra, és hogy jobban lásson, a peremén kétlábra ágaskodott, mintha csak Walt Disney kedves mesefigurája, a Miki egér elevenedett volna meg. Közben társa is akadt, először egy, aztán még egy, és végül egész egérhadsereg nyüzsgött a nyári melegben kellemesen hűvös vályogházban. Ahol sok az egér, mindenütt jellegzetes illatot, „egérszagot” árasztanak, ez a tyúkházban kellemes baromfiillattal keveredett. Az orromban érzem több mint ötven év távlatából is…
A házi egér bundája szürkésbarna, a hasoldal jóval világosabb. Szemei viszonylag kicsinyek, feketék, fülei jól láthatóan kiállnak a bundából. Farka csupasz, hosszú. Testhossza 73–100 mm, farokhossza 70–95 mm, súlya 12–25 (–35) gramm.
A házi egér elsősorban a szürkületi órákban és éjszaka mozog, de háborítatlan környéken nappal is látni. Gyorsan fut, ügyesen kúszik, ha kell, jól úszik. Szaglása és hallása kitűnő. A látása valamivel gyengébb, akár a róka, inkább csak a mozgást észleli, a mozdulatlan macskát vagy az emberi alakot általában nem képes felismerni. Mozgáskörzete igen csekély. Brown vizsgálatai szerint az épületeken belül a hímek mozgáskörzete egy mindössze 6 métersugarú körnek felel meg, a nőstényeké még ennél is kisebb, 4 méter volt. Ez természetesen feltételezi azt, hogy a bejárt szűk területen elegendő élelmet találnak. A Brown által megjelölt példányok 98%-a nem távozott 15 méternél messzebbre a fogás helyétől, így érthető a nagyon szűk átlagos mozgáskörzet. Megszokott kis territóriumukban viszont tökéletesen kiismerik magukat, ismernek minden nyílást, minden szögletet. Labirintusvizsgálatok bizonyítják, hogy a háziegér tanulékony állat, jó emlékezőtehetsége van, ilyen szempontból a patkányok felett áll (Freye, 1960).
A párzási időszak a félig-meddig szabadban élő állatoknál általában áprilistól októberig tart, az épületek belsejében azonban egész évben lehetséges. A házi egér úgynevezett nagycsaládokban él, ez egy domináns hímből, több nőstényből és különböző korú fiatalokból áll. A hím féltékenyen őrzi birtokolt területét, és az esetleges közeledő riválist nyomban elmarja. A revírhatárokat az egerek vizeletükkel jelölik. A családon belül segítik egymást. Ha az egyik nőstény a macska áldozata lesz, kölykeit a hasonló korú kicsinyeket szoptató nősvény veszi magához. Az állatok naponta egymás bundáját is tisztogatják.
Mielőtt megszületnek a kölykei, a nőstény fészket épít. Ehhez egy rejtett zugot keres, ahol papír- és rongydarabkákat rág még apróbbra, ebből készíti a puha és meleg fészket. A vemhességi idő 20–21 nap, a kölykök száma 4–9, de akár 12 is lehet. A rekordot egy laborállat tartja 19 kisegérrel! Az épülrtekben élő nőstények akár tíz alkalommal is ellhetnek évente, nem csoda hát, ha a kedvező körülmények közé jutva a házi egerek hihetetlen gyorsan elszaporodnak.
A születésükkor kb. 20 mm hosszú és 1 gramm súlyú kölykök eleinte csupaszak, szőrzetük azonban 2-3 nap múlva már fejlődik. Szemeik12–13 napos korukban nyílnak, körülbelül 18 napig szopnak, egy hónaposan teljesen önállóak, és 2-3 hónapos korukban ivarérettek. Megfigyelték, hogy ha egy viszonylag szűk területen élő házi egerek túlontúl elszaporodnak, olyannyira, hogy az állománysűrűség már saját maguk számára is terhessé válnak, nem szaporodnak. Ezt a hormonálisan indokolt védekezést, „születésszabályozást” feltehetőleg a túlszaporodás okozta nyugtalanság váltja ki.
A házi egér tápláléka túlnyomóan növényi eredetű, az épületekben élő állatok közvetve vagy közvetlenül emberi koszton élnek. Felszedik a lehullott morzsákat, a kamrában megdézsmálják a sajtot, a diót, a szalonnát, csinos lyukat rágnak a gabonászsákok oldalába, és szinte tobzódnak a sárga kukoricacsövek között. Míg a szabadban élő g üzüegér 4–7, de akár 16 kilónyi magot és más táplálékot halmoz fel éléskamrájában, a házi egérnek erre nincs szüksége, hiszen tanyáját többnyire úgy választja meg, hogy közel essen a terített asztalhoz.
